Befektetési döntéseink során sokszor az érzelmeinkre hallgatunk, ami komoly hiba. Nézzük meg, mit tehetünk ez ellen!
A hagyományos közgazdaságtan megállapításai alapján a befektetők mindig ésszerűen cselekednek, döntéseiket az összes elérhető információ alapján hozzák meg, és ezeket az információkat logikusan és racionálisan dolgozzák fel. Ez mind nagyon szépen hangzik, a valóságban azonban sokszor érzelmi alapon, nem racionális módon, és így a saját érdekeink ellen döntünk. Azonban ha tisztában vagyunk a legjellemzőbb befektetői hibákkal és ezek hátterével, még jobb befektetőkké válhatunk, és elkerülhetjük a legnagyobb csapdákat.
A cikksorozat első részében azokat a tipikus befektetői hibákat emeltem ki, amelyek mögött leginkább aktuális lelkiállapotunk, érzelmi elfogultságunk áll.
Most, a második részben azokra a hibákra fókuszáltam, amelyek főként túlzott magabiztosságunkból fakadnak.
túl sok információ – a tudás illúziója
Minél több információt habzsolunk be egy-egy, számunkra idegen témával kapcsolatban, annál magabiztosabbnak érezzük magunkat benne. Ezzel szemben tanulmányok bizonyítják, hogy előrejelzésünk pontossága nem emelkedik feltétlenül a felhasznált információ mennyiségével. A befektetések világában ez általában rossz döntésekhez vezet, hiszen minél több cikket olvasunk el az adott témában, annál magabiztosabban ugrunk bele egy-egy befektetésbe, és csak később realizáljuk, milyen meggondolatlanok is voltunk valójában.
Hogy mi segíthet? Mindig gondoljuk végig az ellentétes álláspontot is, és tegyük fel magunknak a kérdést, miért NEM vásárolnánk az adott befektetési eszközből.
túl gyakori kereskedés – az irányítás illúziója
A túlzott magabiztosság másik fontos következménye, hogy sokkal több ügyletet kötünk, mint amennyi optimális lenne a portfoliónk hozama szempontjából. Így könnyen eltérünk hosszú távú stratégiánktól, és kitesszük magunkat az érzelmi alapon történő, napi hírek által befolyásolt, átgondolatlan ügyletkötéseknek, a magasabb költségekről nem is beszélve.
Mindig tartsuk észben, hogy hosszabb távon a „vedd meg és tartsd” stratégiát követő befektetők jellemzően felülteljesítik az aktívan kereskedő társaikat. A piacra történő, túl gyakori ki-be ugrálás az irányítás hamis illúzióját adja, de extra hozamot nem termel.
majd az alján veszek – a tökéletes időzítés illúziója
Mindenki úgy kezd neki befektetési pályájának, hogy azt reméli, mindig megérzi majd, hol van a piac alja és a teteje, és majd ennek megfelelően, a legjobbkor száll be és ki befektetéseivel. Ezzel szemben a valóság az, hogy a piac tetején általában elkap minket a kapzsiság és még több kockázatos eszközt vásárolunk, a mélyponton pedig pánikba esünk, és a lehető legrosszabbkor adjuk el befektetéseinket.
Mit tehetünk? Ne várjunk a tökéletes ki- és beszállási lehetőségre, hanem fokozatosan, hónapról-hónapra építsük fel portfoliónkat, persze csak annyi kockázatos eszközzel, amennyit kockázatvállalási hajlandóságunk és képességünk is megenged. A felépített portfoliót pedig tartsuk, és mindig hosszabb távban gondolkodjunk!
otthon minden jobb – a hazai piac illúziója
Szintén a túlzott magabiztosságból fakad, hogy nem diverzifikáljuk megfelelően portfóliónkat, túl kevés, jellemzően egyedi részvényeket tartunk, és azokat is általában a hazai piacon vesszük meg. Mivel sokszor olvasunk ezekről a befektetésekről, és mivel itthoni cégekről van szó, úgy érezzük, jobban ismerjük őket, mint a többi befektető. Ez azonban több okból is komoly tévedés.
Vegyük figyelembe, hogy egy globális befektetési eszközökből álló portfolió hosszú távon jellemzően sokkal jobban teljesít, mint egy adott ország részvénypiaca. Emellett egy jól diverzifikált portfolióval ugyanazon kockázatvállalás mellett sokkal magasabb hozamot érhetünk el, mint néhány egyedi részvénnyel.
Ha megértjük a fenti, az alapvető emberi tulajdonságainkból fakadó befektetői hibák hátterét, tudatosítjuk ezeket magunkban és jobban odafigyelünk rájuk, befektetőként csak nyerhetünk.
Loading...