A reálhozam végsősoron az egyik leglényegesebb mérőszáma a befektetéseknek, hiszen azt fejezi ki, hogy mennyivel nő valójában befektetésünk vásárlóértéke. Az eurózónában szinte már-már természetessé vált az utóbbi években, hogy kötvénytípusú befektetésekkel csupán negatív reálhozam érhető el. Tavaly az USA is csatlakozott ehhez a jelenséghez, a napokban a koronavírussal kapcsolatos félelmek felerősödésével pedig az ázsiai régió is a negatív reálhozam klub tagjává vált. Ennek apropóján nézzük meg kicsit a lenti ábrán fellelhető kockázatokat!
A gondolatot egy konvencionális menedékeszközzel, az arannyal kezdem. Historikusan erős a negatív korreláció az árfolyama és az éppen elérhető reálhozam között. Ha kockázatmentes (államkötvény) befektetésekkel lehetetlen reálhozamot termelni, egyre többen választhatják az aranyat, mint befektetést. De gondolhatunk a részvényekre is, amelyek szintén vonzóbbá válnak ebben a környezetben. Folytathatnám a sort egyéb, magas kockázatú eszközzel (bóvli kötvények, ingatlan), de a lényeg egyértelmű: az államkötvényeknél jelentősen magasabb kockázatú eszközosztályokba olyan összegek áramolhatnak be, amik amúgy kockázatmentes államkötvényekben lennének értelmezhető reálhozam esetén.
Ez pedig növeli a rendszerkockázatot: ha egyszer megindulnak (főleg, ha szinkronizáltan) a kamatemelések, akkor egyrészről a kockázatosabb eszközök hirtelen már nem fognak annyira vonzónak tűnni és könnyen drasztikusan leértékelődhetnek. Másrészről, a magasabb kamatok megnövekedett terheket fognak róni az alacsony kamatkörnyezetben eladósodott szereplőkre. A piaci szereplők pedig két frontról kerülhetnek így támadás alá: a magasabb kockázatvállalásból fakadó esetlegesen nagyobb vagyonvesztés és a megnövekvő adósságterhek kéz a kézben érkezhetnek.
A világ hozzászokott a laza jegybankok folyamatos muníciójához, a jelenlegi koronavírusos környezetben is az esetleges további lazítást, mint pozitív fejleményt árazza a piac. Ugyanakkor a mozgásterük a jelenlegi eszközökkel meglehetősen véges. A kamatcsökkentések mellett a pénznyomtatás (illetve aduászként a helikopter pénz) maradhat, ami a fenti rendszerkockázatnövelő folyamat fentmaradását eredményezné. A válság utáni pénzbőség egy olyan állapotot generálhatott mára, ahol mind a nulla körüli kamatok fentmaradása, mind egy jelentős monetáris politikai elmozdulás nagy hullámokat kelthet a későbbiekben.
Minél tovább velünk maradnak a nulla körüli kamatok, annál nagyobb lehet a valószínűsége mind a kockázatosabb eszközosztályok folyamatos felértékelődésének, mind az eladósodottság túlzott növekedésének. Kicsit olyan, mintha elkerülhetetlen lenne a buborékfújás hosszú távon, ha nem történik strukturális változás. Jelenleg úgy tűnik, hogy alapvetően rendben vannak a főbb világgazdasági mutatók és minden a globálisan laza monetáris politika folytatódása felé mutat. Egyelőre robog tovább tehát a gazdaság a válság után kreált úton. A kérdés, hogy sikerül-e a későbbiekben egy kicsit lassítani és még időben karbantartani a motort. Sokan keresik, hogy vajon mi okozhatja majd a jövőben a következő válságot. Ironikus lenne, ha az előző válság kezelésének következménye lenne a következő okozója.
Loading...