K&H trendmonitor - gazdasági hírek, vélemények

K&H trendmonitor - gazdasági hírek, vélemények

Mario Draghi, az EKB elnöke tegnap újabb szöget vert a dollár koporsójába. De mi is történt pontosan és mire számíthatunk a zöldhasútól a következő hónapokban?

A dollár 2016 végén érte el legerősebb szintjét, 1,05 körül az euróval szemben. Azt követően azonban látványos gyengülésnek indult az amerikai deviza, miután a már régóta jól teljesítő amerikai gazdaság mellé elkezdett felzárkózni az európai térség is: a növekedés gyorsul és ráadásul a látványos fordulat már nemcsak néhány központi gazdaságot érintett, hanem a korábban a perifériának csúfolt országok is elkezdték összeszedni magukat.Ez először 1,15-1,2 körüli szintre lökte fel az árfolyamot, ami az év második felében hónapokig ott is oldalazott. Akkor az amerikai és az eurózóna közötti hozamkülönbözet még fékezni tudta a dollár gyengülését, ami az amerikai Fed kamatemelései miatt 2-2,5%-ra nőtt a dollár javára.   Idén januártól azonban úgy látszik, ez már nem elég. Most mindenki a javuló európai adatokra figyel: 2017 utolsó negyedévére már 2,7%-os növekedést várnak az eurózónától, ami még ugyan elmarad az Egyesült Államok évek óta mutatott, 3% körüli szintjétől, de a különbség már minimális. A munkanélküliség is folyamatosan csökken, és bár ez az inflációban még nem látszik, de ami késik, nem múlik. Véleményem szerint a következő hónapokban az infláció is a 2%-os cél felé veszi az irányt.

A dollár így év eleje óta töretlenül gyengült. Erre jött tegnap Mario Draghi EKB-elnök kamatdöntést követő nyilatkozata, miszerint idén ugyan kizárható, hogy az Európai Központi Bank kamatot emeljen (ezt nem is várta senki), de őt nem zavarja az euró erősödése, mivel az csak a javuló európai növekedés következménye. Ezzel gyakorlatilag azt üzeni, hogy az EKB nem fog tenni semmit a közös valuta természetes felértékelődésének megállítása érdekében. Ez felhívás keringőre…

Lássuk, mindezek után milyen érvek maradtak mostanra a dollár mellett:

  • kamatkülönbözet: a Fed idén 3-4 kamatemelést tervez, miközben az EKB még kivár. De láttuk, hogy ez önmagában már nem elég.
  • a tavaly év végén elfogadott adócsökkentés, ami – az IMF számítása szerint – 0,4%-os átmeneti lökést ad az amerikai GDP-nek és a cégeket a külföldön parkoltatott profitok hazavitelére ösztönzi
  • Trump megnyilvánulásai, aki most a dollár erősödését propagálja (tavaly még a gyengülő dollárt éltette)
  • pozícionáltság: a dollár elleni pozíciók történelmi magasságokba emelkedtek, így ha profitrealizálás indul, az hirtelen visszalökheti az árfolyamot

És ellene:

  • az európai gazdaságok felzárkózása
  • folyó fizetési mérleg hiánya: az Egyesült Államok 2,5%-os hiánya néz szembe az eurózóna 3% körüli többletével
  • az Európai Központi Bank megváltozott hozzáállása az euró erősödéséhez

Összességében a dollár elleni érveket erősebbnek érzem, így – bár az erős pozícionáltság miatt bármikor jöhet egy átmeneti visszapattanás – még gyengébb árfolyamot várok év végére. 

És mit jelent egy gyengülő dollár a befektetők számára? Klasszikusan erősödő nyersanyagárakat, emelkedő feltörekvő piacokat és a relatív exportorientált cégek miatt lemaradó eurózónás részvényeket.

 

előző cikk következő cikk