A fogyasztói árak változását mérő mutató. Az infláció azt mutatja, hogy a fogyasztói árak egy adott időszakban, egy átlagos fogyasztói kosarat alapul véve hogyan változtak. Befektetések esetében az infláció azt mutatja meg, hogy a befektetésünk „vásárló értéke” hogyan változott az idő múlásával. Ha a befektetésünk értékének a növekedése elmarad az infláció mögött, akkor a pénzünk veszít vásárlóerejéből, vagyis a pénzünkért egyre kevesebb dolgot tudunk megvásárolni. Amennyiben a befektetésünk értékének a növekedése meghaladja az inflációt, úgy a befektetésünk reál értelemben (is) növekedett, azaz a pénzünkért több árut tudunk megvásárolni.

Kiváltó okok szerint kétféle inflációról beszélhetünk, keresleti vagy költség inflációról.

A keresleti infláció esetében egyes termékek hiányként jelennek meg a gazdaságban így a gazdasági szereplők hajlandóak magasabb árat kifizetni azok megszerzéséért. Ilyen például akkor fordulhat elő, mikor a gazdasági körforgásba több pénz kerül, például úgy, hogy csökken a munkanélküliek száma, vagy nagyon alacsonyak a betéti és hitel kamatok. Több bér kifizetésével, béremeléssel vagy hitelek felvételével a vásárlók több pénzhez jutnak, ezáltal többet fogyasztanak, ami megnöveli a keresletet, a magas kereslet miatt pedig a cégek árat emelnek. A keresleti infláció a gazdasági növekedés szükségszerű velejárója.

Költség inflációról akkor beszélünk, mikor egy cég valamely költségének megnövekedése generálja a magasabb árakat. Például egy cég fabútorok gyártásával foglalkozik, a fa (mint nyersanyag) ára hirtelen megnövekszik. Ahhoz, hogy a cég továbbra is nyereséges legyen a fa megnövekedett árát beépíti termékei árába, melyek ezáltal drágábbak lesznek.