Látványos hullámvasutat jártak be a magyar kötvényhozamok az elmúlt másfél évben, de úgy tűnik visszatértek a korábbi évek viszonylag stabil szintjéhez.
A 2017-es év a magyar hosszú kötvényhozamok erőteljes csökkenéséről szólt, aminek következményeként a német-magyar hosszú hozamkülönbözet (spread) 1,5% alá esett. A fő ok az MNB extrém laza monetáris politikájában keresendő, amivel a cél a gazdaság további élénkítése, illetve az infláció emelkedésének beindítása volt.
Az idei év változást hozott, a jegybankok többsége a szigorítás útjára lépett, vagy legalábbis kommunikációjában elindult abba az irányba. A magyar jegybank viszont kitartott, annak ellenére is, hogy az infláció fokozatos emelkedésnek indult, és a gazdaság is nagy fordulatszámon pörgött, ami megingatta a befektetők hitét az MNB monetáris politikájának helyességében. A következmény a meredeken emelkedő hosszú hozamok voltak, amire még rápakolt egy lapáttal a feltörekvő piacokkal szemben fellépő kockázatkerülés.
Az MNB többször hangsúlyozta azóta, hogy a magpiacokkal, elsősorban a német hozamokkal szembeni hozamkülönbözet stabilan tartása lett a célja az abszolút hozamok helyett. A kérdés csak az volt, hogy mi lehet az az egyensúlyi szint, ami stabil maradhat. Most úgy tűnik, hogy a pár hónapja viszonylag kis sávban mozgó, 3% környéki spread jelenti az egyensúlyt, ugyanez volt jellemző egyébként 2015-től is bő két éven keresztül.
Amiért azt gondolom, hogy a kisebb kilengésektől eltekintve stabil maradhat a jelenlegi különbözet, az az, hogy az MNB most már kiemelte, hogy az EKB döntései jelentősen meghatározhatják a saját monetáris politikáját is, így nagy eltérés erről az oldalról nem várható. Kockázatot viszont az jelenthet, ha a feltörekvő piacokkal kapcsolatos bizonytalanságok felerősödnek, újabb eladásokat okozva ezzel a magyar kötvényekben.
Mindenesetre a fokozatos hozamemelkedésre látom a legnagyobb esélyt, ami azt jelenti, hogy továbbra sem kedvezőek a magyar kötvénybefektetések kilátásai, érdemes alulsúlyozni őket.
Loading...