A neoklasszikus közgazdaságtudománynak egyik alappillére, hogy a fogyasztó a döntési lehetőségeit mindig helyesen látja (és felismeri), de magát a döntést csak és kizárólag a rendelkezésére álló információk alapján tudja meghozni.
Ezek fényében nem is olyan elképzelhetetlen úgy dönteni, hogy hiszek például a húsvéti nyúlban, vagy abban, hogy a piac most emelkedésbe, vagy esésbe kezd. A mögöttes gondolkodás, illetve a rendelkezésre álló információk alapján meghozott döntési mechanizmus mindhárom esetben ugyanaz.
Gondoljunk csak bele, amikor óvodások voltunk, egyszerre hallottuk otthon szüleinktől, hogy húsvétkor a „nyúl” hozza nekünk a csoki tojást, a nagycsoportosoktól pedig, hogy az egész csak szemfényvesztés. Mégis egy darabig, mélyen magunkban, hittünk a varázslat létezésében. Később azonban ráeszméltünk, hogy az egész valamilyen ködös hagyomány vagy marketing fogás.
A húsvéti nyúlhoz hasonlóan a befektetések világában is rengeteg ellentétes „jóslattal” találkozhatunk, valami alapján mégis eldöntjük, hogy abban a pillanatban melyiknek szeretnénk hinni. Az adott szituációban meghozott döntés helyességét azonban csak az idő múlásával tudhatjuk meg.
Ebből a megvilágításból a racionalizmus legalább olyan ködös, mint a húsvéti csoki tojás legendája. Az idén Közgazdasági Nobel-díjat nyert Richard H. Thaler azok egyike, akik a fentiekhez hasonló problematikákat vizsgálva eljutottak a pszichológia és a közgazdaságtudomány határmezsgyéjére. „Viselkedési közgazdászként” pont az ilyen nem egészen egyértelmű (fogyasztói) döntés mechanizmusok analizálásával, illetve leírásával foglalkozik. Sikerességét talán még a Nobel-díjnál is jobban reprezentálja, hogy befektetési cége a Fuller & Thaler 20 év működés után napjainkra nagyjából 8 milliárd dollárt (2045 milliárd forintot) kezel.
Thaler szavaival élve: „Nekem úgy tűnik, hogy ez a modell működik”.
de mi is ez pontosan?
Richard H. Thaler szerint a neoklasszikus gazdaságtudományt nem kidobni, hanem megújítani kell. A viselkedési közgazdaságtan kibővíti a közgazdaságtan által kezelt jelenségek körét, és jelenlegi kutatásait próbálja a hagyományos elemzési keretekbe beilleszteni.
A pszichológia szemüvegén keresztül tanulmányozza az egyének és az intézmények gazdasági-döntéshozatali folyamatait, így keresve a válaszokat arra, amiket a jelenlegi modellek nem tudnak értelmezni. Itt olyan egyszerű dolgokra kell gondolni, mint egy korsó sör kifizetése vagy akár az egyetem megválasztása, esetleg egészséges életmódot folytatni, vagy a káros szenvedélyeknek hódolni. A viselkedési közgazdaságtudomány megpróbálja megmagyarázni, és modellezni, hogy az egyén miért az egyik megoldást választotta egy másik helyett.
Thaler Nobel-díjas elméletei, több dimenzión keresztül vizsgálják a világot, és még több apró építőelemet emelnek át a pszichológiából, így tisztítva a fogyasztói gondolkodásról alkotott képünket- de ezekről majd a folytatásban írok.
mit vihetünk ebből haza, mint befektető?
El kell fogadnunk azt a tényt, hogy nem vagyunk racionálisak, illetve nem abban az értelemben, ahogy eddig gondoltuk. Ezért ha szeretnénk talpon maradni a parketten, oda kell figyelnünk néhány tipikus befektetői hibára, amik a következőkben gyökereznek:
• aktuális lelki állapotunk, és az elfogultságunk
• túlzott magabiztosságunk
• bevett gyakorlataink, és a túlzott leegyszerűsítés
Loading...