Veszteséget realizálni?

Egy nagy igazsággal kezdenénk: a megtakarításainkat azért fektetjük be, hogy az elért hozammal tovább tudjuk gyarapítani azokat. Ha jól csináljuk, akkor hosszabb távon a vagyonunk értéke az inflációt meghaladó mértékben emelkedhet.

A befektetésünk eredményét úgy mérhetjük, hogy mennyiért vásároltuk azokat, vagyis milyen áron jutottunk hozzá és azt később milyen áron adtuk el. Magyarul akkor sikeres a befektetésünk, ha olcsón vásárolunk és drágábban tudjuk eladni. Ez jelenti a befektetésünk tényleges hozamát. A naponta elérhető piaci árfolyamok minden nap megmutatják nekünk, hogy a vásárláshoz képest hogy állunk éppen, nyereséges vagy veszteséges az adott befektetésünk.

Ha szeretnénk látni az aktuális nyerség/veszteség pozícióját, ahhoz persze jó tudni, hogy mikor és mennyiért vásároltuk az adott befektetést. Az emberek jelentős része nem szeret nyilvántartást vezetni, gazdasági eseményeket könyvelni. Az ilyen feladatot nyűgnek, felesleges dolognak tartják.

Ezzel szemben, amikor a befektetéseinket figyeljük, akkor szinte  mindenki tudja, hogy melyik befektetését milyen áron vásárolta és tisztában van azzal, hogy ha ennél drágábban adja el, akkor ezzel már nyereséget realizálhat.

De mi a helyzet akkor, ha a befektetésünk éppen mínuszban van, azaz a jelenlegi piaci árfolyam alatta van annak az árnak amelyen megvásároltuk? Ha ekkor eladjuk, akkor veszteséget realizálunk, azaz a vagyonunk csökkenni fog. Veszteséget elkönyvelni senki nem szeret. Ekkor előjön a belsőnkből egy ott csendben meglapuló „könyvelő” és azt mondja nekünk, hogy „bekerülési ár alatt, azaz veszteséggel semmiképpen ne add el a befektetésedet!” Egy nagyobb árfolyamesés után gyakran találkozhatunk olyan befektetőkkel, akik azt mondják, hogy ameddig nem jön vissza a befektetés értéke, – legalább vásárláskori szintre – addig nem adják el a befektetésüket, hanem inkább várnak. Lehet, hogy 1-2 hétbe vagy hónapba telik, hogy visszaálljon a piaci érték a beszerzéskori szintre, de az is lehet, hogy sokáig kell erre várni, vagy talán soha nem jön el ez a pillant.

Szembe kell néznünk azzal, hogy lehetnek jobb és persze kevésbé jó befektetési döntéseink (bízva abban, hogy a jók lesznek többségben), és ha nem tudjuk elfogadni, hogy a kevésbé jó döntéseinket időnként akár veszteséggel is, de le kell zárnunk, akkor sok kedvező befektetési lehetőség kimaradhat az életünkből.

Ne gondoljuk azt, hogy csak akkor vagyunk sikeresek, ha minden egyes befektetésünket szép profittal tudjuk zárni. Ez képtelenség, a valóságban ez kivitelezhetetlen. Még a portfólió szemléletben is a befektetési tranzakcióink egyfajta láncolatot alkotnak, veszünk valamit, azután eladjunk és veszünk valami mást helyette. Nem az a fontos, hogy a lánc minden eleme mindig pozitív hozamot hozzon nekünk, hanem hogy a befektetési láncolatunk összességében megőrizze, sőt reálértéken gyarapítsa befektetésünket. Ha nem görcsölünk mindig azon, hogy minden egyes befektetést nyereséggel adjuk el, akkor könnyebben észrevehetjük azokat a lehetőségeket, amelyekkel akár bőven kompenzálhatjuk a korábbi veszteségeinket is.

A portfolió szemlélet nem a piaci mozgások „meglovagolásáról” szól, sokkal inkább arról, hogy melyik az a portfólió összetétel, ami hosszabb távon az adott kockázati szinthez képest a legmagasabb hozamot biztosítja. Ha egy jól összeállított portfólióban gondolkodunk, akkor abban többfajta befektetésünk van, amelyek az extrém piaci változásokra eltérő módokon reagálhatnak. Így az egyik befektetésen előállt veszteséget vagy annak egy részét kompenzálhatja a másik többlethozama.

A részletek mindig fontosak a befektetések világában, de talán a hosszútávú stratégia (a nagy kép) még fontosabb, ezért ne hagyjuk, hogy a „bekerülési árak” határozzák meg kizárólagos jelleggel azt hogy hogyan fektessünk be!

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag 4,29  (17 szavazat)
Loading...
értesítést kérek az új cikkekről
értesítést kérek az új cikkekről