Törökország a szakadék szélén egyensúlyoz és egyelőre nem látszik, milyen irányba haladnak tovább az események.
Sokan és sokszor elemezték már a török fejleményeket, hogy mi vezetett idáig. Én is csak visszahozom a másfél évvel ezelőtti cikkemet, amiben az intézményi berendezkedésben történő változásokból vetítettem előre, hogy rossz vége lesz az akkor már érzékelhető folyamatoknak (fékek és ellensúlyok kiiktatása, például a jegybank függetlenségének csorbításával, amely így nem volt képes időben, kis lépésekkel megpróbálni elejét venni a líra összeomlásának).
Az akkor még csak sejthető kockázatok mostanra valósággá váltak: a befektetők menekülnek, a líra szakad és mindenki árgus szemmel azt figyeli, mikor lesz hajlandó Erdogan elnök szembenézni a rideg valósággal és meghozni a törökök számára fájdalmas lépéseket (példaként masszív kamatemelés, megszorítások, bankbetétek befagyasztása, stb.).
Mi is követjük persze az eseményeket és amíg nem tisztul a kép, távol tartjuk magunkat a török eszközöktől. A piacon is egyelőre az óvatos kivárás látszik és nagy kérdés, hogy az egyelőre csak török problémák mennyire tudnak megfertőzni más eszközöket. Az európai bankrendszer török kitettsége már fókuszba került, a hasonló cipőben járó feltörekvő országok (Dél-Afrika, India) devizái esnek és a földrajzi közelség miatt a forintot, román lejt is megtalálták már.
Loading...