Befektetési döntéseink során sokszor az érzelmeinkre hallgatunk, ami komoly hiba. Nézzük meg, mit tehetünk ez ellen!
A hagyományos közgazdaságtan megállapításai alapján a befektetők mindig ésszerűen cselekednek, döntéseiket az összes elérhető információ alapján hozzák meg, és ezeket az információkat logikusan és racionálisan dolgozzák fel. Ez mind nagyon szépen hangzik, a valóságban azonban sokszor érzelmi alapon, nem racionális módon, és így a saját érdekeink ellen döntünk. Azonban ha tisztában vagyunk a legjellemzőbb befektetői hibákkal és ezek hátterével, még jobb befektetőkké válhatunk, és elkerülhetjük a legnagyobb csapdákat.
A cikksorozat első részében azokat a tipikus befektetői hibákat emeltem ki, amelyek mögött leginkább aktuális lelkiállapotunk, érzelmi elfogultságunk áll.
túlzott félelem a veszteségtől
Ha felajánlanak nekünk biztos 5 000 Ft-ot, vagy pedig egy érmefeldobást, ahol vagy nem kapunk semmit, vagy 10 000 Ft-hoz jutunk, hajlamosak vagyunk a biztos 5 000 Ft-ot választani.
Ezzel szemben, ha választhatunk 5 000 Ft biztos elvesztése, vagy egy érmefeldobás között, ahol vagy semmit nem veszítünk, vagy 10 000 Ft-ot bukhatunk, jellemzően kockáztatunk, és az érmefeldobást választjuk.
Az esélyek mindegyik forgatókönyv esetében azonosak, azonban mivel jellemzően sokkal jobban félünk a veszteségtől, mint amennyire örülünk az ugyanakkora profitnak, az első esetben biztosra megyünk, és lemondunk a nagyobb hozamról, míg a második esetben akár nagyobb veszteséget is kockáztatunk.
Főként emiatt van az, hogy túl gyorsan lezárjuk nyereséges pozícióinkat, míg a veszteséges pozíciókban túl hosszú ideig ülünk, és arra várunk, hogy végre legalább „nullában” lezárhassuk azt. A nyerő stratégia azonban ennek pont az ellentéte: hagyjuk dolgozni a nyereséges pozíciókat, és időben zárjuk le a veszteségeseket!
rövid távú szemlélet
Ha választás elé állítanak minket, hogy ma kaphatunk 10 000 Ft-ot, vagy holnap 11 000 Ft-ot, jellemzően az azonnal a markunkba vándorló tízezresre szavazunk.
Ezzel szemben, ha a választási lehetőség arról szól, hogy egy hónap múlva kaphatunk 10 000 Ft-ot, vagy egy hónap és egy nap múlva 11 000 Ft-ot, legtöbbünk a nagyobb összeget választja, hiszen már elég távoli az időpont, és kevésbé zavarja meg értékítéletünket az azonnali pénz ígérete.
Hajlamosak vagyunk tehát túlzottan a rövid távú előnyökre fókuszálni, így azonban sokszor nem vesszük eléggé figyelembe hosszú távú céljainkat.
Mindez pedig a befektetések világára lefordítva azt jelenti, hogy hiába van nagyon szépen összerakott, hosszú távú befektetési stratégiánk, ha a rövidtávú, könnyen elérhető előnyökért pont ellentétesen cselekszünk, lemondva a hosszútávon elérhető, sokkal jelentősebb profit lehetőségéről.
ragaszkodás a korábbi elgondolásokhoz
Szintén jellemző emberi tulajdonság, hogy túl sokáig ragaszkodunk korábbi elépzeléseinkhez. Ennek háttere pedig az, hogy sokkal jelentősebbnek érezzük a korábbi ötletek vagy módszerek megváltoztatásának kockázatát, mint az azzal járó lehetséges előnyöket.
Egy részvényt például sokszor értékesebbnek tartunk, csak azért, mert megvettük, és korábban szép elméletünk volt a vállalat fényes kilátásaival kapcsolatban. Ehhez a képhez pedig még sokáig ragaszkodunk, még akkor is, ha sorra jönnek a rosszabbnál rosszabb hírek a céggel kapcsolatban. Fontos tehát, hogy mindig objektíven szemléljük az adott befektetés kilátásait, és képesek legyünk akár egyik napról a másikra megváltoztatni véleményünket, ha a körülmények azt megkívánják.
Ha megértjük a fenti, az alapvető emberi tulajdonságainkból fakadó befektetői hibák hátterét, tudatosítjuk ezeket magunkban, és jobban odafigyelünk rájuk, befektetőként csak nyerhetünk.
Loading...