Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy horgász. Nem volt a legfelkészültebb, legtájékozottabb horgász a világon, de egy gyönyörű szép tavacska mellett élt, ahová rajta kívül még nagyon sokan jártak pecázni, hiszen rengeteg, szebbnél szebb hal élt a tóban.
A mi főhősünk is lement hébe-hóba a tóhoz, de csak alkalmanként, amikor éppen ráért, vagy kedve tartotta. A tó partján általában ugyanazokat a horgászokat látta mindig, jót is kuncogott magában, hogy a többiek mindig itt vannak, biztos csak az idejüket pazarolják, bezzeg Ő, néha jön csak le, de akkor rengeteg halat fog. Legalábbis ezt szerette volna…
Az igazság az, hogy soha nem volt igazán jó kapása, pedig mindig olyan kellemes időben jött horgászni, amikor hétágra sütött a nap, szépen ciripeltek a tücskök, és igazán jólesett a hideg sör is a kánikulában.
El is határozta, hogy feleslegesen nem fárasztja magát, nem pazarolja a csalit, majd csak akkor dobja be a horgot, amikor látja a társainál is, hogy jó a kapás.
Mondanom sem kell, hogy így még kevesebb halat tudott fogni, hiszen jóval kevesebb ideig úszkált bent a csalija, mint a többi horgásznak. Úgy viszonylag nehéz volt neki halat fogni, hogy a partról nézegette a víztükröt.
Nemsokára megelégelte a sikertelenséget, és csak kíváncsiságképpen megkérdezett egy tapasztalt horgásznak tűnő idősebb bácsikát, hogy mi a titka a jó kapásnak?
A válasz a következő volt:
„Akkor gyere ki a tóra, amikor mindenki más otthon van! Ne félj az esőtől és a hidegtől, hiszen akkor van a legjobb kapás, de a legfontosabb, hogy mindig legyen bent a horgod a vízben, mert nem tudhatod, mikor jön életed legnagyobb hala…”
A fenti példamesét a befektetések világára is átültethetjük, hiszen befektetőként is azt keressük, hogy mikor dobjuk be a horgunkat a vízbe ahhoz, hogy igazán jó kapásunk legyen.
Érdemes megfogadni a tapasztalt „horgászok” tanácsait…
3,66 (35 szavazat)
Loading...