A gazdasági leállások következtében szállingóznak az egyre merészebb becslések a gazdaságok teljesítményének lassulásával kapcsolatban, a visszaesés mértékét pedig a vírus időbeli lefutása, illetve a gazdasági szereplők esetlegesen megváltozó viselkedése fogja meghatározni.
Az elmúlt években klasszikus szilveszteri mondásként az új évet ”ez az év már elment” szófordulattal köszöntöttük a barátaim körében. 2020 első negyedévének a végéhez érve érdemes ezt a mondást újra leporolni, és előre tekinteni, hogy milyen mértékű gazdasági lassulásra számíthatunk az év egészét tekintve.
Múlt héten már ízelítőt kaphattunk abból, hogy a gazdasági adatok milyen mértékű – visszamenőleges – romlást mutathatnak majd az előttünk álló időszakban: az USA-ban az új munkanélküli segélykérelmek száma 3 millió fő fölé emelkedett a korábban hetente jellemző 200 ezer fő körüli értékhez képest. Az előttünk álló hetekben-hónapokban folytatódhat ez a tendencia, történelmi mértékű visszaesést mutathatnak mind az előretekintő konjunktúra-jelentések, mind a visszatekintő gazdasági adatok.
Mivel a gazdasági leállások nagyon hirtelen és néhány szektortól eltekintve a gazdaságok szinte valamennyi területét érintve következtek be, ezért a lassulás nagysága is jelentős mértéket fog ölteni. 2020 első negyedévében a fejlett gazdaságok tekintetében a januári és a februári gazdasági aktivitás még kielégítő volt, márciusban azonban drasztikus visszaesés volt jellemző a gazdasági kibocsátásban.
2020 második negyedévének – sajnálatos módon – tetszhalott állapotban vágnak neki a gazdaságok, ezért a lassulás tovább fog gyorsulni az első negyedévhez képest is, és be fog állni a technikai értelemben vett recesszió, amikor is két egymást követő negyedévben csökken a GDP. Egyébként az elmúlt hetekben új rekordot ért el a „recesszió”-ra irányuló internetes keresések száma is:
A fő kérdés szerintem az, hogy a gazdasági leállások hogyan és milyen mértékben indulhatnak újra. Ebben a tekintetben elhúzódó hatásra számítok: mind a fogyasztók, mind a vállalatok részéről óvatosabb magatartás várható a bizonytalanság miatt, tehát a fogyasztási és a termelési oldalról nézve is „biztonsági” üzemmódba kapcsolhatnak a gazdasági szereplők. Ennek megfelelően 2020 második negyedévén is túlmutató gazdasági hatásra számítok, ami 2020 egészét tekintve várakozásom szerint a világgazdaság kibocsátásának kétszámjegyű GDP csökkenésében fog megmutatkozni.
Eközben a jegybanki és költségvetési politikák minden korábbinál nagyobb mértékben öntik a pénzt a gazdaságokba, ami előbb utóbb az inflációs ráták emelkedését eredményezheti, bár első körös hatásként még inkább a deflációs hatás, tehát az árak csökkenése lesz jellemzőbb.
A fenti gondolatokat a befektetések nyelvére lefordítva a magasabb inflációs környezet hosszabb távon inkább a részvénypiacoknak kedvez, mivel a vállalatok emelkedő infláció mellett is újraárazhatják termékeiket, a kötvénypiacok kilátása viszont hosszú távon kevésbé kedvező a befektetők reálhozam-elvárása miatt. A részvénypiaci vásárlásokkal rövid távon azonban még érdemes óvatosan bánni, a további markáns tőzsdei visszaeséseket viszont érdemes lehet kihasználni a hosszabb távú magasabb hozampotenciál reményében.
[poll id=”48″]
4,30 (10 szavazat)
Loading...