Akár befektetőként, akár szakmabeliként nyugodtan mondhatjuk, hogy a tőkepiaci csapból is a MiFID folyik már 2017, de ha visszatekintünk, eredetileg 2007 óta. Most azonban az eddig csak folydogáló víz – a MiFID 2 új generációs szabályai hatására – vélhetően hirtelen fröcskölve ömlik majd abból a csapból.
A MiFID 2 középpontjában továbbra is a befektetővédelem és transzparens működés áll és most, 2017. nyarán látszik, hogy a célegyenesbe fordult a megfeleltetési folyamat.
De mit észlel majd ebből a befektető 2018. január 3- ától, a MiFID 2 csomag alkalmazásának kezdő időpontjától?
Az látszik, hogy az ügyfelek életét sem könnyítő adminisztrációs teher sajnos nem csökken (pl. maradnak a befektetést megelőző „tesztek” és a befektetési tanácsadást még alaposabban kell dokumentálnia a szolgáltatóknak), de a papírhalmokon túl tekintve, vélhetően a befektető szempontjából előnyös, versenyfokozó hatással is jár majd az új szabályozás.
Nagy újdonság, hogy az új szabályozás bevezeti a függő és független befektetési tanácsadás fogalmát attól függően, hogy jellemzően egy, vagy több termékgyár (pl. alapkezelő, kibocsátó) eszközeit kínálják a tanácsadás során. A különbség a két státusz között az, hogy a független tanácsadóknak jellemzően minél szélesebb termékskálát kell biztosítaniuk és nem kötelezhetik el magukat egy kibocsátó termékei mellett, ugyanakkor a termékgyártól nem, csak a befektetőtől jogosultak jutalékot elfogadni. A függő tanácsadók ugyanakkor jellemzően egy, vagy kevesebb kibocsátó termékeit fogják kínálni és szigorú feltételekkel, de elfogadhatnak az ügyféltől eltérő személytől származó díjazást.
Mivel a nem az ügyféltől származó díjak csak abban az esetben lesznek elfogadhatóak, ha az a szolgáltatás minőségének a javításával jár, jó hír a befektetőnek, hogy a befektetési szolgáltatók vélhetően törekedni fognak a nyújtott szolgáltatásaik színesítésére, továbbfejlesztésére, a befektetők „kegyeinek” elnyerésére.
Az ügyfelek számára ezen kívül pozitív lehet azon új tájékoztatási követelmények bevezetése, amely alapján a befektetési terméket és szolgáltatást terhelő költségeket (külön-külön) évente utólagosan („forintosítva”) is fel kell tárni, ami várhatóan az adott befektetési termékek és kapcsolódó szolgáltatások díjterhelésének összehasonlíthatóságát segíti majd.
Ehhez a szép új befektetői jövőhöz már csak az kell, hogy mint már annyiszor korábban, most ne visszafelé süljön el az európai szabályozó fegyvere…
Magyarul, az új szabályozás ne csupán a bürokratikus terheket növelje tovább, hanem a pénzügyi kultúra fejlesztését is segítse: lakossági befektetők edukációja, intézményi befektetők iránti bizalom javítása, stb.