Ki ne emlékezne arra a filmre a 80-as évekből, amiben Bud Spencer és Terence Hill kettős szerepeket játszva egyszerre bújt a bátrak és gyávák bőrébe. De vajon hogyan alakul a szereposztás a jegybankok világában?
Most, hogy az elmúlt napokban a négy meghatározó jegybank megszólalt, nézzük meg, milyen is a szereposztás közöttük.
a bátrak…
Múlt héten a bátraké volt a főszerep. Csütörtökön Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke a lefelé mutató kockázatokra utalva – a piacokat meglepve – arról beszélt, hogy a jelenleg is zajló mennyiségi lazítási program keretét rövidesen megnövelhetik és maga a program is tovább tarthat a korábban tervezettnél.
Pénteken pedig a kínai jegybank – idén már sokadszorra – az irányadó kamat és a banki kötelező tartalékráta csökkentéséről döntött. Ezzel is menedzselni próbálja a kínai gazdaság struktúraváltását, amelynek keretében Kína a korábbi beruházás- és exportvezérelt növekedési modell helyett remélhetőleg egy stabilabb, fogyasztásra építő modellre áll át.
és a gyávák…
Ezen a héten viszont a négyek közül a talán leginkább meghatározó amerikai Fed megint belebonyolódott a szómágiába, amikor kedden lényegében sokat beszélt, de keveset mondott: ugyan az amerikai gazdaság összességében jól teljesít, és a külső kockázatokról is kevesebb szó esett, de ahhoz, hogy kamatot emeljenek, még meglátják, hogy milyen adatok jönnek majd be a következő hetekben. Majd decemberben lépnek. Talán. Vagy mégsem…
Ma reggel a japán Bank of Japan pedig, annak ellenére, hogy az európai jegybankhoz hasonlóan lefelé mutató kockázatokról beszélt, mégsem utalt a hasonló mennyiségi program további növelésére.
Összességében pedig nekem – a filmhez hasonlóan – a jegybankok között is a bátrak a szimpatikusak: azok, akik a szerepüket vállalva, proaktívan próbálják terelgetni a piacokat az általuk vélt jó irányba, vagy egyértelmű kommunikációval (Európai Központi Bank) vagy konkrét lépésekkel (kínai jegybank).
És egyelőre marad a laza monetáris politika és ezzel a jó hangulat is a piacokon.
Loading...