Kínában néhány éve érdekes kísérlet zajlik: a korábban beruházás-vezérelt növekedési modellről – központi irányítással – megpróbálnak átállni egy belső fogyasztáson alapuló gazdasági struktúrára. Ez utóbbi – elméletileg – egy lassabb, de kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb növekedési pályát vetít előre.
Az út azonban elég rögös, hiszen rengeteg, korábbról felhalmozott feszültséget kell egyidejűleg kezelni. Gondoljunk csak az elöregedő társadalomra vagy a rengeteg eladatlan ingatlanra Belső-Kínában, ami a korábbi ingatlanlufi hagyatéka.
A kísérlet eddig többé-kevésbé jól menedzseltnek tűnik: folyamatos stimulusokkal, óvatos reformlépésekkel igazítgatják a növekedési pályát. Könnyen előfordulhat azonban, hogy kisiklás lesz a vége, és a megcélzott 6-7%-os növekedés helyett Kína „földbe áll”, ami az ő esetükben az 1-2%-os növekedést jelentené.
Ha ez bekövetkezik, akkor az – tekintettel arra, hogy a világ második legnagyobb gazdaságáról beszélünk – Kínán túl is nagy hullámokat verne: az egyébként is gyengélkedő nyersanyagpiacot kivéreztetné, de a globális tőkepiacokat is nagyon megviselné. Élő példa, amikor idén augusztusban a kínaiak gyengíteni kezdték a valutájukat, globális deflációs félelmeket és rég nem látott piaci eséseket generálva ezzel. És a legfrissebb hírek szerint ismét hozzányúlnak az árfolyampolitikához…
[poll id=”12″]
további meglepetés-forgatókönyvek 2016-ra:
Loading...