40 dollár alatti olaj, földbe álló vasércárak, lecsurgó aranyár – végre elérkezett az idő beszállni a nyersanyagpiacokra?
A kérdés megválaszolásához vessünk egy pillantást az alábbi ábrára!
Az ábra adott nyersanyagszegmensre jelzi előre a kínálat alakulását: azt mutatja meg, hogy a piaci ár hogyan viszonyul a határtermelő, tehát a még éppen piacon lévő, de a legdrágábban termelő cégek kitermelési költségeihez. Azért nézzük csak ezeket a legmagasabb költséggel termelő vállalatokat, mert ha a piaci ár az ő költségszintjük alá esik (100% alatt van), akkor ők lesznek az elsők, akik leállítják a termelést. A kínálat így elvileg csökken, az ár tehát emelkedhet. És fordítva: ha az ár magasabb ennél a „határköltségnél”, akkor az újabb és újabb bányákat vonz be a termelésbe – a kínálat bővül, az ár esik.
Az ábrára pillantva látszik, hogy például az olaj, vagy a vasérc és az alumínium esetében az aktuális piaci ár már a fenti határköltség alatt van, így ezeknél a felvázolt összefüggés stabilizálhatja az árakat.
akkor hajrá nyersanyag-befektetések?
Röviden, nem. Kicsit hosszabban, még nem. Egyrészt a fenti összefüggés fényében nem minden nyersanyag ára nyomott eléggé (pl. réz, arany) és az átlag is azt mutatja, hogy a nyersanyagok összességében jelenleg jól vannak árazva. Másrészt nem csak az árak, hanem a kitermelési költségek is folyamatosan csökkennek (cost deflation): a bányák nagy része ugyanis feltörekvő országokban üzemel, így a devizák (pl. brazil reál) leértékelődése miatt egyre olcsóbb a kitermelés. Emellett a nyomott olajárak, mint az energiaintenzív bányászat fontos költségeleme is csökkenti a költségszinteket. Ráadásul az olyan olcsón termelő bányatársaságok, mint a BHP, Rio Tinto éppen ellenkezőleg, tovább növelik az ipari fémek kitermelését, hogy ezzel is kiszorítsák a drágábban termelő versenytársaikat, miközben ők maguk továbbra is nyereségesek tudnak maradni. (ez valahonnan ismerős az olajpiacról, nem?)
Idővel azonban a fenti összefüggés érvényesülni fog, így a magas költségszerkezetű vállalatok kihullásával a kínálat csökkenni tud, stabilizálva ezzel az árakat. Eközben pedig, ha a világgazdaság óriáskereke is továbbfordul az expanzívabb szakaszba (Kína összeszedi magát, az eurózóna is halad a kilábalásban, stb.), akkor a nyersanyagok iránti kereslet is újra élénkülhet, emelkedő pályára állítva az árakat. De erre még sajnos várni kell…
Loading...