A forint hosszú évekig – a befektetőket elaltatva – a 305-315-ös sávon belül mozgott, de az elmúlt hetekben gyakorlatilag ellenállás nélkül érte el a 330-as szintet. Van-e esély újra az „erős” forintra?
2014 óta a forint kivételes kegyelmi állapotban volt: a támogató külső környezetre (globális növekedés és alacsony kamatkörnyezet) támaszkodva, történelmileg alacsony magyar kamatok mellett sikerült a forintot a 310-es szint körül tartani, még ha ez hivatalosan nem is volt kifejezett célja a gazdaságpolitikai döntéshozóknak. Befektetőként így viszonylag kényelmes volt a forintot 315-ös szint körül megvenni, majd valahol 305 körül eladni.
Ez a kegyelmi állapot azonban mostanra véget ért és úgy tűnik, megállíthatatlanul törünk az újabb és újabb csúcsok, vagy inkább mélypontok felé. Mely tényezők mozgatják most a forintot?
- nemzetközi tőkeáramlások: részben az amerikai Fed kamatemelése nyomán egyre szűkösebbé váló dollárfinanszírozás, részben pedig egyes országok egyedi problémái (pl. török választások) miatt elindult kifelé a tőke a feltörekvő piacokról. Ebből a szempontból sajnos Magyarországot is idesorolják a befektetők, így a magyar eszközök is áldozatul estek a romló nemzetközi megítélésnek.
- regionális összehasonlítás: a forint gyengülése látványos, de – a régiós devizák mozgásával összehasonlítva – nem extrém. A nominális árfolyamokat nézve a lengyel zlotyival és a román lejjel szemben is körülbelül 5%-kal gyengébb az árfolyam. Ezt visszaadva még mindig csak a korábbi 305-315-ös sáv tetején lenne a forint. (A versenyképességi szempontból relevánsabb, inflációs hatásokat is figyelembe vevő reálárfolyamok összevetéséből is hasonló következtetésre jutunk)
- reálgazdasági folyamatok: a forintnak sokáig biztos támaszát jelentette a hatalmas magyar folyó fizetési egyenleg. Ez a csúcson, 2016-ban a GDP 6%-ával támogatta meg az árfolyamot. Amiatt, hogy a beinduló belső fogyasztás importigénye nő, és amiatt, hogy a külföldi vállalatok egyre nagyobb mértékben utalják haza a profitot, a folyó fizetési egyenlegünk csökken (2019-re elemzői konszenzus szerint 2,4%-ra, az MNB szerint 0,8%-ra), így egyre kevésbé tudja segíteni az árfolyamot.
- kamatkülönbözet: az MNB ultra laza kamatpolitikája a régiós kamatokkal összehasonlítva is látványos. Miközben a világ – élükön a Fed-del – összességében már a kamatemelések irányába halad, az MNB még mindig ragaszkodik az alacsony kamatokhoz. Múlt héten épp a csehek emeltek kamatot, így a forint tartása még kevésbé vonzó a régióban.
Összességében nem látom reális indokát annak, hogy a forint visszaerősödhetne a korábbi, most már „erősnek” tekinthető szintekre. Rövid távon az árfolyam sorsa a Magyar Nemzeti Bank kezében van. Nekem viszont úgy tűnik, az MNB két tűz közé szorult:
- vagy nem vesz tudomást a forint gyengüléséről, ezzel viszont veszélyeztetné inflációs célját. Több elemző véleménye szerint tartósan 330 feletti árfolyamnál már elérjük az inflációs célsáv 4%-os tetejét.
- vagy szembemegy a korábban meghirdetett „tartós tartás” politikájával és hozzányúl a 0,9%-os kamathoz. Azt gondolom, hogy a mostani helyzetben az ennél finomabb lépések (pl. szóbeli intervenció, kamatfolyosó felfelé tolása) már nem elegendőek. A kamatemelés erős üzenet lenne és ezzel a jegybank a hazai finanszírozási környezetet drágítaná meg.
Ha ilyen tempóban gyengülünk, rövidesen választ kapunk a kérdésre…
Felhívjuk figyelmét arra, hogy jelen ajánlás annak készítőjének szakmai álláspontját tartalmazza, az ajánlásban foglaltak megismerése azonban önmagában nem elegendő a konkrét befektetési döntés meghozatalához. A konkrét befektetési döntés meghozatala előtt kérjük, szíveskedjen konzultálni tanácsadójával. Az alapok részletes leírását, így a befektetési politikát a Tájékoztató, a hazai forgalmazási szabályokat az erről szóló hirdetmény továbbá a K&H Bank Üzletszabályzata, valamint az aktuális hirdetmény tartalmazza, melyek elérhetők a K&H Bank fiókjaiban, mint forgalmazási helyeken és a www.kh.hu internetes oldalon. A kondíciók módosításának jogát a Bank fenntartja.
Loading...