Háromhavi minimumra csúszott vissza az olaj ára, ami inkább pozitív, mint negatív hír a világgazdaság számára. A mostani esés ugyanis leginkább kínálati okokkal magyarázható és az alacsony olajár – a lakossági reáljövedelmekre gyakorolt pozitív hatáson keresztül – segíti a globális növekedést.
Tegnap 40 dollár alá is benézett az amerikai WTI, miközben két hónapja még az 50 dollár feletti szinteket ostromolta az olajár. A háttérben három tényezőt szoktak kiemelni: egyrészt még mindig magasak a készletszintek, másrészt az 50 dolláros olajárnál már elkezdtek visszatérni az amerikai palaolaj-kitermelők. Harmadrészt pedig az olyan instabil országokban, mint például Líbia is, stabilizálódni látszik most a helyzet, így az olajkitermelésük ismét növekszik.
Továbbra is a kínálat mozgatja tehát a piacot, és a 40-50 dollár közötti „sávozás” a legvalószínűbb forgatókönyv. Ez a világgazdasági növekedés szempontjából jó hír, a kereslet ugyanis stabilan emelkedik, ami elsősorban a feltörekvő országok (leginkább Kína, India) növekedéséből ered. Az olajár esésének persze az olajcégek nem örülnek, amit a részvényárfolyamok esése is visszatükröz, de ők vannak kisebbségben. Az alacsony olajár ugyanis – a növekvő reáljövedelmen keresztül – világszerte segíti a lakossági fogyasztást, ami a mostani törékeny globális növekedés legstabilabb, mondhatni egyetlen bázisa.