Befektetési döntéseink során sokszor az érzelmeinkre hallgatunk, ami komoly hiba. Nézzük meg, mit tehetünk ez ellen!
A hagyományos közgazdaságtan megállapításai alapján a befektetők mindig ésszerűen cselekednek, döntéseiket az összes elérhető információ alapján hozzák meg, és ezeket az információkat logikusan és racionálisan dolgozzák fel. Ez mind nagyon szépen hangzik, a valóságban azonban sokszor érzelmi alapon, nem racionális módon, és így a saját érdekeink ellen döntünk. Azonban ha tisztában vagyunk a legjellemzőbb befektetői hibákkal és ezek hátterével, még jobb befektetőkké válhatunk, és elkerülhetjük a legnagyobb csapdákat.
A cikksorozat első részében azokat a tipikus befektetői hibákat emeltem ki, amelyek mögött leginkább aktuális lelkiállapotunk, érzelmi elfogultságunk áll, míg a második részben azokra a hibákra fókuszáltam, amelyek főként túlzott magabiztosságunkból fakadnak.
Most a harmadik, befejező részben a bevett gyakorlatok és a túlzott leegyszerűsítés veszélyeire világítok rá.
a lehorgonyzás csapdája
Amikor befektetési döntéseket hozunk, és bizonytalan helyzetben érezzük magunkat, hajlamosak vagyunk aránytalanul nagy súlyt tulajdonítani az elsőként hallott információnak, még ha az teljesen irreleváns vagy jelentéktelen is. Innentől viszont ez jelenti számunkra a kiindulópontot, a „horgonyt”. Így pedig a valóságtól elrugaszkodott becslések, első benyomások, megérzések alapján döntünk, és közben úgy érezzük, van mibe kapaszkodnunk.
Ami segíthet, ha tudatosan törekszünk arra, hogy ne az első benyomás, először hallott információ határozza meg gondolkodásunkat, így pedig elkerülhetjük, hogy teljesen irreleváns adatokat kezeljünk tényként magunkban.
a keretbe foglalás csapdája
Szintén jellemző emberi tulajdonság, hogy minél nagyobb egy döntési helyzetben a bizonytalanság, annál fontosabbá válik, hogyan is tálalják nekünk az információkat. Ennek egyik jellemző példája, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk és jobban is emlékszünk azokra az információkra, amelyek valamilyen személyes történeten keresztül jutnak el hozzánk.
Amit tehetünk, hogy mindig gondoljuk végig, miért, és milyen formában tálalnak nekünk valamilyen tuti befektetési megoldást, csodaterméket, illetve igyekezzünk racionálisan felmérni a lehetséges kimeneteleket.
a felidézés csapdája
Hajlamosak vagyunk sokkal nagyobb valószínűséget tulajdonítani az olyan eseményeknek, amelyek az átlagosnál erősebb hatást gyakorolták ránk. Ennek megfelelően sokkal valószínűbbnek tartjuk valami bekövetkeztét, ha már velünk személyesen megtörtént, ha nemrég hasonló dolgot tapasztaltunk, vagy esetleg ha valamiről sokat hallottunk/olvastunk a médiában. Ennek – befektetési szempontból – egyik legfontosabb következménye, hogy hajlamosak vagyunk a saját személyes tapasztalatainkból általános következtetéseket levonni, ezzel szemben viszont az általános statisztikákat, esélyeket vonakodva alkalmazzuk saját helyzetünkre.
A legjobb, amit tehetünk ellene, ha mindig észben tartjuk, hogy a nagyon emlékezetes, vagy a médiában felkapott befektetési hírek, történések bekövetkezési valószínűsége sokkal kisebb, mint ahogy elsőre érezzük. Emellett óvakodjunk attól, hogy a nemrég történt eseményeket azonnal kivetítsük a jövőre nézve!
a besktatulyázás csapdája
Amikor pénzügyeinkről döntünk, hajlamosak vagyunk teljesen elkülönült egységekben gondolkodni, és teljesen máshogy kezelni a pénzünket, attól függően, hogy honnan származik (pl. fizetés, osztalék, örökség stb.) vagy éppen mire szeretnénk azt felhasználni (mindennapi kiadások, szórakozás, nyaralás stb.).
Igyekezzünk mindig a nagyképet szem előtt tartani, és egyben gondolkodni pénzügyeinkről, hiszen így sok hibás és irracionális döntéstől és felesleges idegeskedéstől kímélhetjük meg magunkat!
Ha megértjük a fenti, az alapvető emberi tulajdonságainkból fakadó befektetői hibák hátterét, tudatosítjuk ezeket magunkban és jobban odafigyelünk rájuk, befektetőként csak nyerhetünk.
Loading...