Kevés dologban egységes a pénzügyi, befektetési szakma, de abban mindenképpen, hogy az élhető nyugdíjas évekre való felkészülést fejleszteni kell. Elkalandoztam kicsit a gondolataimban, majd öt kulcslépésben összefoglaltam, mi szükséges az öngondoskodók „álomországa” alapjainak megteremtéséhez.
egyéni nyugdíjszámla
A legtöbbet az segíthetne a nyugdíjtudatosság fejlesztésén, ha az állami nyugdíjrendszerben létrejöhetne a valódi egyéni nyugdíjszámlák rendszere. Természetesen ez csak akkor váltaná be a hozzá fűzött reményeket, ha minden munkavállaló pontosan láthatná, mekkora összeg van egyéni nyugdíjszámláján, és ha a rendszer egyszerűen és érthetően tudná megmutatni, hogy az adott befizetés mekkora öregségi nyugdíjat jelentene számára. Ha a munkavállalónak rögtön világos lenne a pillanatnyi életszínvonala és a várható nyugdíja közötti összefüggés, az erős motivációt jelenthetne a hosszú távú takarékosságra.
foglalkoztatói pénztár életre keltése
Az öngondoskodók álomországában kormányzati oldalról ösztönöznék a munkáltatókat a foglalkoztatói pénztárak felállítására, működtetésére, az ezzel kapcsolatos terhek, pl. adminisztráció átvállalására. A meglévő nyugdíj-előtakarékossági rendszerek nem feltétlenül teszik lehetővé a munkáltatók számára, hogy munkavállalóik számára vonzó és megtartó nyugdíj- és egészségcélú megtakarítást kínáljanak a kompenzációs csomagban. Az ötlet megvalósításához szerencsére a jogszabályi környezet évek óta rendelkezésre áll.
több adókedvezmény?
Adókedvezmény növelése és egységesítése, adminisztrációs terhek egyszerűsítése. Ezek a fogalmak szintén kulcsfontosságúak lennének az öngondoskodók álomországában. Hiszen a valóságban már most évente 280 ezer forintot lehet állami támogatásként visszaigényelni az önkéntes nyugdíjpénztári, a nyugdíj-előtakarékossági számlán és nyugdíjbiztosításban történő megtakarítás után. Ez nem tűnik kevésnek, viszont a visszaigényelhető teljes összeghez 1 millió 400 ezer forintot kellene befizetni a három megtakarítási formába összesen. Kevés embernek van évente ennyi nyugdíjcélra elkölthető pénze, ráadásul három helyen kell a megtakarításokat menedzselni, aminek követése és adminisztrációja nem feltétlenül az egyszerűsítés irányába hat.
öngondoskodás támogatása a cafetéria rendszerben
Az egyéb béren kívüli juttatások rendszere, vagyis a cafetéria idéntől jelentősen megváltozott. A témával e hasábokon is többször foglalkoztunk már. Az öngondoskodók idilli világában kedvező adókulcsokkal a hosszú távú megtakarítást is támogatná a cafetéria rendszer. Egy tippet azért ajánlanék a mostani lehetőségek figyelembevételével is: akinek nincs a megélhetéséhez szüksége a cafetériából készpénzben kivehető évi 100 ezer forintra-, ezt az összeget nyugdíj-előtakarékosságra is fordíthatja. Formálisan kiveszi a cafetériából, de egyúttal rendelkezést adhat munkáltatójának, hogy ne a fizetését emelje meg az összeggel, hanem automatikusan utalja például egy nyugdíjpénztárba. A 100 ezer forint után így még 20 ezer forint állami támogatást is bezsebelhet.
szisztematikus pénzügyi oktatás az iskolarendszerben
A pénzügyi képzés bevezetése az oktatási rendszerbe, ezáltal pedig a felnövekvő generációk pénzügyi tudatosságának növelése kulcsfontosságú az öngondoskodás fejlesztése kapcsán is. Léteznek erre irányuló törekvések, a tankönyv például már meg is van hozzá, Merényi-Vasné-Fritz: Iránytű a pénzügyekhez. Néhány középiskolában, önszorgalomból és kísérletképpen használják is.
A felsorolt öt tételből némelyik könnyebben, némelyik nehezebben megvalósítható. De megvalósulásuk esetén – ha az öngondoskodók álomországa még nem is jön létre, de – együttesen kitesznek egy olyan csomagot, amely hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy nyugdíjas éveinket ne nélkülözéssel vagy a megérdemelt pihenés helyett további dolgos hétköznapokkal kelljen töltenünk.