Az idei ősz legforróbb témája az infláció kérdése, mind a piaci szereplők mind a gazdaságpolitikai döntéshozók között. Nézzük meg, mi áll a háttérben!
Az infláció olyan a gazdaság számára, mint az embereknél a testhőmérséklet: az sem jó, ha túl alacsony, de az sem, ha túl magas. Alacsony, vagy esetleg negatív inflációnál (defláció) az árak várható csökkenése arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy elhalasszák vásárlásaikat, ami káros a gazdasági növekedésre. A túl magas infláció pedig bizonytalanságot hoz, szintén veszélyeztetve a tartós növekedést. Ezért a jegybankok mindenhol arra törekednek, hogy a pénzromlás ütemét stabilan, 2-3% közelében tartsák, és figyelniük kell arra is, hogy az inflációs várakozások ne emelkedjenek, mert ez könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat.
Ezért okoz komoly fejtörést az utóbbi időben látott emelkedő infláció a jegybankárok számára. Az Egyesült Államokban és az Eurozónában 4% feletti-közeli a pénzromlás üteme, míg itthon 5% feletti értékeket látunk.
A felfutó infláció tulajdonképpen egy „tökéletes vihar” eredménye, a keresleti és a kínálati oldal problémáinak együttállásából fakad. A koronavírus okozta gazdasági leállás és az azt követő újranyitás komoly egyensúlytalanságokat hozott a teljes gazdasági rendszerben. A különböző szektorok más-más sebességgel tudtak ismét kinyitni, ami elakadásokat okozott az ellátási láncokban és több területen is hiány alakult ki, felhajtva az árakat. A keresleti oldalon pedig a lezárások okozta elhalasztott fogyasztás az újranyitás követően egyszerre zúdult a piacra, szintén áremelkedést hozva. Mindehhez pedig tökéletes hátteret biztosított az évek óta tartó laza monetáris politika és az egyre jobban bővülő költségvetési élénkítő lépések.
A jegybankok számára a legfontosabb kérdés, hogy a most látott áremelkedés csak átmeneti-e vagy tartósan velünk maradhat. A jelenlegi kommunikáció átmeneti emelkedésről szól, amely az egyensúlytalanságok kiegyenlítődésével és az ellátási láncok rendeződésével visszatérhet az elfogadott szinthez. Ezzel együtt lépniük kell, de nagyon óvatosan, hogy a piaci szereplők érezzék, kézben tartják a helyzetet. Ezt láthatjuk az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed esetében, amely várhatóan jövő év közepéig kivezeti a kötvényvásárlási programját, és a most 0-0,25%-os sávban álló alapkamat óvatos emelését is elkezdheti 2022-ben. Az Európai Központi Bank ennél sokkal óvatosabb, itt egyelőre nincs szó a -0,5%-on álló alapkamat bárminemű emeléséről, egyedül a kötvényvásárlási program dinamikájának óvatos csökkentéséről beszéltek. Itthon egy picit más a helyzet, a Magyar Nemzeti Bank látva az emelkedő inflációt, proaktívan lépett, és nyáron nagyobb lépésekben, majd nemrég kicsit lassítva, de elkezdte a kamatemeléseket. Itthon most 1,8%-on áll az alapkamat, és idén még várhatóan lesz két kisebb emelés. A végleges választ pedig majd a decemberi inflációs jelentés után kapjuk meg arra, hogy jövőre milyen ütemben folytatódhat a kamatemelés Magyarországon.
A részvénypiacok azért tudtak az elmúlt időszakban szinte töretlenül emelkedni, mert a háttérben ehhez miden adott volt: a koronavírus válság hatásait ellensúlyozó, rendkívül támogató jegybanki és költségvetési politika, kedvező vállalati profitvárakozások, és erős gazdasági növekedés. Mindez azt is jelenti, hogy amíg a fenti feltételek adottak, kedvező maradhat a környezet a részvények számára. Ez azonban egy kényes egyensúly, és az infláció lehet az a tényező, ami ezt felboríthatja. A legfontosabb kérdés tehát jelenleg az, hogy a jegybankok mennyire tudják elhitetni a piaci szereplőkkel, hogy az inflációban most látott felfutás csak átmeneti, és nem kényszerülnek komolyabb szigorító lépésekre a közeljövőben.
3,33 (18 szavazat)
Loading...