ha jön a második hullám….

Mindig is szerettem volna „megúszni” és most végre sikerült, de közben nem úsztam meg a nehezét, mert jött egy második hullám…

A hétvégén, sok évnyi szándék után, végre a tettek mezejére léptem, és nekivágtam a nagy kalandnak, a Balaton átúszásnak. Az elhatározás hirtelen jött, két nappal az esemény előtt döntöttem el, és gyakorlatilag nulla felkészültséggel neveztem be. Visszagondolva, ez kicsit olyan, mint amikor valaki elhatározza, hogy most már aztán tényleg elkezdi fialtatni a pénzét, és belép a befektetések világába, noha addig sem tapasztalata, sem előzetes ismeretei nem voltak.

Egy ilyen ismeretlen terepen, nekem sokat segített, hogy az esemény weboldalán részletes tanácsokkal láttak el az úszás napjára vonatkozóan: hogy étkezzek az előző 1-2 napban, hogy legyen megfelelő energiám, milyen felszereléssel érkezzek (nem bonyolult dolgok, de mégis megnyugtató, hogy én is ezekre gondoltam: úszószemüveg, naptej, fürdőruha), hol tudok regisztrálni, mi történik a verseny közben, hogy jutok majd vissza, stb.

Folytatva az előző párhuzamot a befektetésekkel: kezdő befektetőként is számíthatunk sok hasznos és egyszerű tanácsra, amelyeket csupán meg kell fogadnunk, és máris könnyebben vesszük az időről időre felmerülő akadályokat. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy mentálisan készüljünk fel arra, hogy az út nem csupán napsütést tartogathat, viszont megfelelő védelemmel (mint például egy ránk szabott, jól összeállított portfólió) illetve tudatos hozzáállással (ne ijedjünk meg a hullámoktól, akkor is vásároljunk, amikor a szívünk szerint inkább eladnánk, és menekülnénk) élménnyé válhat az úszás a befektetések tengerén.

Számomra az átúszás első 2 kilométere álomszép volt, szélcsend, napsütés, sok elszánt ember, szinte úgy éreztem, hogy meg sem kottyant ez a táv. Aztán egyszer csak feltámadt a szél (pedig nem számítottam rá), és hirtelen a semmiből, egy hullám átcsapott a fejem fölött. Olyannyira meglepett, hogy egy jó nagy adag vizet is sikerült nyelnem, és percekbe telt, amíg a köhögésem csillapodott. Mi ilyenkor a jó megoldás? Kiszállni a vízből, mert félek, hogy újból megismétlődhet, vagy inkább tudatosan úszni tovább és számítani arra, hogy ismét jöhet egy nagyobb hullám, viszont arra már fel vagyok készülve? Én az utóbbit választottam, hiszen ha kiszállok, és arra várok, hogy elcsendesedjen a víz, sohasem érek be a célba. Mentem tovább, és folyamatosan figyeltem a hullámokat, ha jött egy nagyobb, vettem egy mély levegőt és benntartottam, amíg újból a vízfelszín fölé emelkedtem.

A befektetéseink kezelésében is ugyanez a teendő: legyünk tudatosak, és emlékezzünk, hogy az első hullám mit okozott. Ha jönnek még további hullámok, a törvényszerűségek akkor sem változnak, minden hullámvölgy után jön egy hullámhegy, és ezt a hullámzást ügyesen kihasználva sokkal gyorsabban juthatunk előre. Nem az a megoldás, hogy minden hullám előtt kiszállunk, és csak akkor ugrunk vissza, ha már elcsendesedett a piac, hanem az, hogy a hullámot látva veszünk egy mély levegőt, és miközben merülünk az eső árfolyamokkal, nem félünk újabb összegeket befektetni.

A koronavírus várható második hullámára is igaz a fenti kijelentés. Azt ugyan nem tudjuk, hogy a különböző országok milyen intézkedéseket hoznak majd, ahogy azt sem, hogy a tőzsdéken mekkora mozgások lesznek, az viszont biztos, hogy idővel ez az egész pánik alábbhagy, előbb-utóbb elkészül a vakcina, és pár év múlva úgy fogunk visszatekinteni erre az időszakra, hogy aki most tudatos volt és nem ijedt meg, az könnyedén megalapozhatta a befektetései hosszútávú gyarapodását.

A 2020-as évet még sokáig fogjuk emlegetni, én valószínűleg az unokáimnak majd nem csak a Balaton átúszással fogok eldicsekedni, de azzal is, hogy ebben az évben bátor voltam, nem ijedtem meg a piaci esésektől, és fokozatosan, még a nagyobb hullámvölgyekben is építettem a portfóliómat különböző befektetésekkel, amelyek remélhetőleg a nyugdíjamra félretett összeg legmagasabb hozamú részévé válnak majd.