„A tőzsde egy eszköz, a pénz eljuttatására a türelmetlenektől, a türelmesek felé”
Warren Buffett
Reggelente, munkába menet, az M3 autópálya bevezető szakaszát használom a Budapestre történő bejutáshoz, ahogy azt több ezer sorstársam is. Mindenki igyekszik valahová, és a lehető leggyorsabban szeretné letudni ezt a körülbelül 7 kilométeres szakaszt. A reggeli csúcsforgalomban viszont ez korántsem annyira könnyű, ugyanis a három rendelkezésre álló sáv teljes hosszában, egymás után araszoló autókkal van feltöltve. Így tehát (sajnos vagy szerencsére?) bőven volt időm saját, és autós társaim viselkedését elemezgetve az alábbi típusokat meghatároznom:
a türelmetlen
Hatékonyságra törekvő ember lévén nem szerettem volna belenyugodni abba, hogy a körülményeim áldozata legyek, és tapasztalataim szerint ezzel az érzéssel nem voltam egyedül. Gyorsítani akartam. Úgy éreztem nekem nincs időm a tötyörgésre.
Elkezdtem hát megfigyelni, hogy az út egyes részein melyik sáv a nyerő, melyiken lehet a leggyorsabban haladni. Pár hét, és rengeteg empirikus tapasztalat után, nekiálltam felhasználni a szerzett tudást.
Mit jelentett ez a gyakorlatban?
Az első 1-2 kilométert a középső sávban tettem meg, majd lehajtottam egy benzinkúthoz, hogy onnan soroljak vissza a külső sávba. Azután a belső sáv következett, szintén 1-2 kilométer hosszan. Ezt követően már a középsőben kellett haladnom, de csak körülbelül 400 métert, majd újból egy benzinkút segített az előbbre jutásban, a külső sávban. A végén pedig két sávot is kellett váltanom, hogy újra a belsőbe kerüljek, mielőtt (szintén két sávváltással) ismét a külsőbe soroltam.
Ezt nem csak leírni és felfogni nehéz, de minden reggel (és persze délután) átélni is az volt. Kárpótolt viszont az érzés, hogy nagyon okosan kitaláltam és megvalósítottam, amit elterveztem.
a türelmes
Egy-két hónapig ez így is ment, viszont egy napon furcsa dolgot tapasztaltam. A bevezető szakasz elején megelőztem egy kukásautót, majd elkezdtem a szokásos szlalom-bajnokságomat. Viszont amikor a vezetéstechnikai pályának használt szakasz végéhez értem, legnagyobb meglepetésemre pont az előző kukásautó döcögött mellettem. Ő valószínűleg nem követte az én módszeremet, csupán szépen, komótosan haladt a középső sávban.
az ideális befektető
Az előző történetemet le lehet fordítani a befektetői működésre is.
Pályám során számtalan esettel találkoztam, amikor egyes befektetők úgy gondolták, hogy érzik a piacot, tudják, mikor kell venni, eladni, és hozamot realizálni. Utólag nem könnyű beismerni, de tény, hogy nem tudják. Senki sem tudja. A profi befektetők is (saját bevallásuk szerint) körülbelül ugyanannyiszor találják el a piaci mozgásokat, ahányszor nem. Ráadásul ez a megállapítás a technika, és a piacok fejlődésével, egyre inkább igaz lesz.
Hosszú távon nem sok különbség van a között, hogy megpróbáljuk mindig kihasználni a trendeket, pillanatnyi tőzsdei mozgásokat, vagy éppenséggel kialakítunk egy hatékony portfóliót, egy stratégiát, és ahhoz ragaszkodunk.
Én, személy szerint a jó portfólióban sokkal inkább hiszek, és azt tapasztalom, hogy egyre többen vagyunk ezzel így.
Eredményben nincs nagy különbség, stressz szintben viszont annál inkább, ajándékozzunk hát némi nyugalmat magunknak!
Loading...