mi lesz a nyugdíjra félretett pénzünkkel az alacsony kamatkörnyezetben?

Ha nyugdíjkiegészítésre gyűjtünk, az alacsony kamatok ellenünk dolgoznak. Mit tehetünk?

Sokszor, sok helyen hallunk arról, milyen fontos már jó előre elkezdeni a takarékoskodást nyugdíjas éveinkre, hogy az állami nyugdíjat ki tudjuk majd egészíteni és legalább közelítőleg fenn tudjuk tartani korábbi életszínvonalunkat, anyagi biztonságunkat. Ha már rendszeresen félreteszünk ilyen célra, megtettük az első, legfontosabb lépést, azonban még ekkor is nagyon sok akadály vár ránk.

az alacsony kamatok csapdájában

A jegybankok gazdaságélénkítési célból már jó ideje nulla százalék közelében vagy akár negatív tartományban tartják az irányadó kamatszinteket, és a koronavírus elhúzódó gazdasági hatásai miatt ez a helyzet még sokáig velünk maradhat. Mindez a várhatóan emelkedésnek induló inflációval együtt azt jelenti, hogy az alacsony kockázatú eszközökben (bankbetétekben, állampapírokban) tartott pénzünk folyamatosan veszíthet vásárlóértékéből.

Ha mindezt a nyugdíjkiegészítésre gyűjtött pénzünkre vonatkoztatjuk, még nehezebbé válik a helyzet. Minél kevesebb hozamot termel ugyanis az összegyűjtött pénzünk, annál kisebb vagyon halmozódik fel nyugdíjaskorunkra, ráadásul a – szerencsére – egyre emelkedő várható élettartam következtében még több évre kell beosztanunk a nyugdíjra félretett tartalékunkat.

nézzük, mit tehetünk!

Először is, ha még nem tettük meg, kezdjünk el takarékoskodni! A forma másodlagos, lehet akár egy egyszerű értékpapírszámla, tartós befektetési számla, nyugdíj-előtakarékossági számla vagy akár nyugdíjbiztosítás. A választásnál az esetleges adóvisszatérítést, adómentességet, költségeket és kényelmi szempontokat mérlegeljük elsősorban.

Második lépésként tegyünk félre még többet! Persze ez nem könnyű, de ha már rendszeresen takarékoskodunk, vizsgáljuk meg, mennyivel tudjuk ezt az összeget növelni, miről tudunk ma lemondani a nyugodtabb nyugdíjas éveink javára. Nem nehéz belátni, hogy az alacsony hozamokkal számolva jóval nagyobb havi befizetésekre van szükség ugyanakkora megtakarítás összegyűjtéséhez.

Harmadik lépésként pedig gondoljuk újra, mibe fektetjük a nyugdíjkiegészítésre félretett pénzünket. Minél több időnk van még hátra a nyugdíjba vonulásig, annál nagyobb arányban érdemes kockázatosabb, de sokkal magasabb hozampotenciálú részvény-eszközöket tartanunk. Hosszú távon ezek tudnak valódi, infláció feletti reálhozamot biztosítani, persze csak ha van türelmünk – és elég időnk – kiülni a nagyobb hullámvölgyeket. Emellett ha havi rendszerességgel, kisebb összegekben fektetünk be a részvénypiacon, az időzítés nyomasztó kényszerétől is megszabadulunk.

Ahogy pedig közeledünk majd a nyugdíjhoz, úgy lesz érdemes fokozatosan növelni a biztonságosabb, de jóval kisebb hozampotenciálú betétek és kötvények arányát a megtakarításunkon belül, hogy egyre kevésbé legyünk kitéve a piaci ingadozásoknak. A megfelelő arány mindenkinél más és más, de kiindulópontnak jó lehet egy egyszerű szabály: a nyugdíjra félretett pénzünknek százalékosan annyi részvényt érdemes tartalmaznia, amennyi a ’100 mínusz az életkorunk’ képletből kijön. Ennek alapján 35 éves korunkban 65%, míg 60 éves korunkban már csak 40% részvényt érdemes tartanunk nyugdíjmegtakarításunkon belül.

Az alacsony kamatkörnyezet várhatóan még hosszú ideig velünk lesz, és ha ezt már jó előre figyelembe vesszük nyugdíjmegtakarításaink tervezése során, sokat nyerhetünk.