reflexivitás – a bóvli kötvények tükrében

A spekulatív kötvények közel járnak ahhoz a szinthez, amikor aktuálissá válik Soros György reflexivitás-elmélete.  A portfolio.hu egy tegnapi, a vállalati kötvények és a részvények piacának összefüggéseiről szóló cikkének gondolatait szeretném továbbvinni.

miért számít a vállalati kötvénypiac?

Egyrészt a vállalati kötvények piaca (a banki hitelekkel szemben) naponta és transzparensen mutatja, hogy a tőkepiacon a befektetők mit gondolnak a vállalatok hitelképességéről, mennyire bőséges, ill. drága a finanszírozás. Így valós időben követhetjük, hogy itt hogyan változik a piac értékítélete.

Másrészt a gazdasági növekedésben kiemelten fontos, mégis gyakran elhanyagolt komponens a „hitelcsatorna” (legyen az kötvénypiaci vagy hitel formában). Ezt talán a 2008-as válság után kevésbé kell magyarázni (különösen nekünk, magyaroknak), hiszen megtapasztaltuk, hogy a ciklus tetején szinte bármire elérhető finanszírozás, a ciklus alján pedig szinte semmire. Tehát leginkább a gazdasági ciklusok szélsőséges szakaszaiban sokatmondó a hitelpiac dinamikája. Ha bőséges a finanszírozás, az önmagában tudja gyorsítani a gazdasági növekedést (bőséges a beruházások és a fogyasztás finanszírozása) és fordítva.

Harmadrészt elmondhatjuk, hogy míg az említett cikk a bóvli kötvények piacát egyfajta korai indikátornak tekinti, addig ez a piac ennél sokkal több: a gazdasági növekedés egyik összetevője. Azaz ami itt látszik, az nem csak egy info a „hangulatról”, hanem egy valós gazdasági fundamentum. Ha több a hitelezés, gyorsabb a gazdaság, ha kevesebb, akkor lassul. Az is alátámasztja ezt, hogy a portfolio.hu cikke is rámutat: a csődök száma emelkedésnek indult, ami a dráguló spekulatív kötvénypiaci finanszírozásnak részben a következménye, részben pedig a negatív visszacsatolás miatt a folyamat katalizátora!

akkor most újra feltaláltuk a meleg vizet?

Igen. Az utóbbi bekezdésben megfogalmazott negatív visszacsatolás a kötvénypiacról a reálgazdaságra az az összefüggés, amit elsőként Soros György fogalmazott meg és reflexivitás-elméletként szokták emlegetni. Röviden: az ismert bölcsesség szerint a tőkepiac a gazdaság barométere (azaz az árfolyamok erősödnek, ha a gazdaság erős), de ez a felismerés szerint fordítva is igaz a tőkepiac (jelen esetben a vállalati kötvénypiac) állapota is tud hatni a gazdaság lendületére mind pozitívan, mind negatívan.

mi látszik most a spekulatív vállalati kötvények piacán?

A kamatfelárak 2014-ben indultak emelkedésnek (az olajár esésével együtt), a részvénypiaci korrekciók idején kiugrottak, így idén februárban megközelítették a 600 bázispontot (6%-ot). A februári szintről most látunk egy megnyugvást.

Arra számítok, hogy a kamatfelárak újra emelkedésnek indulnak, mivel

• korai indikátorok (pl. a hozamgörbe laposodása) arra mutatnak, hogy az USA gazdasága is lassul,
• a vállalati profitok már több negyedéve nem tudnak nőni, illetve
• a hitelpiac és a derivatív piacok kockázatára az IMF is rámutatott (amikor két hete a legnagyobb bankok közül is kiemelte a Deutsche Bankot, mint egyfajta kockázati csomópontot).

És most nem beszéltem a geopolitikáról vagy a „túl meredeken” emelkedő aranyárról. Most mindenkinek érdemes végiggondolni, hogy a portfoliója úgy van-e összerakva, hogy egy újabb piaci hullámvasúton is kényelmesen végig tudjon száguldani!

[poll id=”25″]