Igazi hullámvasútra hasonlít a tőzsdék idei grafikonja, a január eleji meredek esés után föl-le szakaszok váltják egymást, ami értelemszerűen megviseli a befektetők gyomrát. Sokan vannak, akikben még élénken él 2008, amikor hasonlóan rosszul kezdődött az év, majd jött egy pár hónapos megnyugvás, aztán az „armageddon” időszaka lefeleződő árfolyamokkal.
Erről jut eszembe a legújabb gazdasági válságról szóló film, ami egy díjat nyert az idei Oscar-gálán. A „The Big Short” egyik tanulsága számomra az volt, hogy a piacok esésére játszani nem szórakoztató dolog, még akkor sem, ha tuti biztosak vagyunk az igazunkban. A filmben ebbe kis híján bele is zakkantak a főszereplők. A befektetők alapvetően pozitívan gondolkodnak, azonban ha túl sokan veszik fel a rózsaszín szemüveget, akkor persze érdemes háttérbe húzódni és kevesebbet kockáztatni (kötélidegzetűek shortolni is). Ez igaz volt 2008-ban, és úgy tűnik 2015-ben is.
Jelen pillanatban szerintem a legnagyobb veszély, ami a világgazdaságot fenyegeti az a tőzsdei bizonytalanság. Ha sokáig fennmarad, akkor egyre inkább megfertőzi a reálgazdaságot is. Az előretekintő makromutatók már lefelé tartanak, a befektetési banki modellek 30%-os esélyt adnak egy 12 hónapon belül bekövetkező recessziónak. Ahogy mondani szokás: innen szép nyerni.
A jó hír az, hogy a vezető jegybankok a további lazítás irányába tesznek erős utalásokat, ami a tőkepiaci hangulatot rövid távon mindenképpen segíti. Emellett ne feledkezzünk meg az olajár alacsony szintjéről sem, ami jellemzően nem szokta a következő válságot előre jelezni.