„Három nap alatt plusz 28%” – ezt a hírt olvastam a napokban és gyorsan kiderült, a már jól ismert Bitcoinról van szó. Érdemes így leporolni tudásunkat, hogy helyén kezelhessük a sztorit.
A Bitcoin, mint a máig legismertebb kriptovaluta 2017-ben robbant be a szélesebb befektetői univerzumba, amikor 1000 dollár körüli szintekről rövid időn belül meghússzorozta az értékét. Történt mindez úgy, hogy a mögötte álló blockchain-technológia is akkor vált közismertté a szélesebb tömegek számára. Mindenki az új valutáról beszélt a Bitcoin kapcsán, amely idővel majd kiváltja a hagyományos fizetőeszközöket, és decentralizáltan, úgymond egy közösségi pénzként kezd el majd működni.
Ha a Bitcointtól valóban azt várjuk, hogy pénzként funkcionál, akkor érdemes megnézni, tudja-e teljesíteni a pénztől elvárt klasszikus funkciókat. Ezeket sorra véve, azt látjuk, hogy nem igazán:
- érték mérése: „lehet-e Bitcoinban a termékek/szolgáltatások széles körének értékét, relatíve stabilan meghatározni?” – mivel a Bitcoin árfolyama nagyon volatilis, ezért itt egyértelműen nem a válasz
- csereeszköz, fizetőeszköz: „lehet-e Bitcoinban széles körben, gyorsan, korlátlan mennyiségben fizetéseket elszámolni?” – mivel a Bitcoin eredettörténete alapján a mennyisége véges, a végrehajtható tranzakciók összértéke korlátos, így ez a funkció sem teljesül
- felhalmozási eszköz: „lehet-e Bitcoinban úgy megtakarítani, hogy biztosak lehetünk abban, megtakarításunk értéke érdemben nem változik?” – szintén az árfolyam óriási volatilitása miatt ez sem lehetséges
Ezek a funkciók részben persze teljesülnek: a feketegazdaság előszeretettel használja a kriptodevizákat, éppen a tranzakciók lekövethetetlensége miatt. És sok devizakorlátozással működő, vagy összeomló árfolyammal küzdő ország polgárai menekítik ki megtakarításukat kriptodevizákon keresztül (Kína, Oroszország, stb.). Ezeket az eseteket azonban éppen a fekete- vagy szürkegazdaság jellegük miatt próbálják a hatóságok megakadályozni, gátolva ezzel a Bitcoin széles körű elterjedését.
Megerősíthetjük tehát, amit eddig is sejtettünk, hogy fundamentális alapon nincs oka a Bitcoin szárnyalásának. Ha viszont nincs alapvető, külső tényezők által megmagyarázható oka az árfolyam emelkedésének, hanem az csak önmagát hajtja, akkor buborékról beszélünk, ahogy azt a Nobel-díjas Joseph E. Stiglitz is sok évvel korábban általánosan megfogalmazta:
„Ha annak, hogy az árak magasak, csak az az oka, hogy a befektetők abban hisznek, hogy az ár holnap is magas lesz, – ha a fundamentumok nem igazolják ezt az árat – akkor buborékról beszélünk.”
Ha valaki tehát Bitcoint vásárol, az nem befektet, hanem tisztán spekulál: arra játszik, hogy az utánajövő vásárlók majd még magasabb árat adnak ugyanazért. Ráadásul több ezer, különböző elvek mentén működő kriptovaluta létezik, így abban sem lehetünk biztosak, hogy az öngerjesztő, fundamentumok nélküli emelkedés éppen annál fog beindulni, amelyiket mi vásároltuk. Ez kicsit arra hasonlít, mintha azért vennénk a forintot, mert a török líra erősödik.
A cikk kifejezetten a Bitcoinról és tágabb értelemben a kriptodevizákról szól. A mögöttük álló blockchainben, mint egyfajta titkosítási technológiában rengeteg feltáratlan lehetőség van (pl. smart contract), így az ebben utazó cégeket már nézhetjük befektetőként. De ez már egy másik történet.
Loading...