A héten két régiós jegybankban is kamatdöntő ülést tartottak. Az egyikben emeltek, a másikban nem is gondolnak az emelésre.
A két ország hasonló háttérrel bír, kis nyitott gazdaságokról van szó, ahol a növekedés jól alakult az elmúlt években és előretekintve sem várható nagyobb lassulás. A belső kereslet erős, alacsony a munkanélküliség, bővül a lakossági fogyasztás, emelkednek a bérek, dübörög az építőipar. A külső környezet hasonlóan érinti őket, az európai gazdaság nehézségei miatt aggódhatnak a jegybankárok.
Az infláció mindkét jegybank céljához képest magas, gyakorlatilag a tolerancia szint közelében tartózkodik. Az egyik jegybank az infláció emelkedése miatt már kamatemelési ciklusban (0%-ról 2%-ra) van 2017 nyara óta, a másik idén jelentette be, hogy 3 havonta megvizsgálja majd, hogy kell-e mozdulnia.
Az elmúlt két évben az egyik ország devizája stabil volt (2%-os sávon belül mozgott), a másiké nagyobb kilengéseket produkálva, 5%-ot gyengült az euróval szemben. A következő ábrán látható a két árfolyam mozgása, amelyből kiderül, hogy a cseh és magyar jegybankról volt szó eddig.
Természetesen a fenti gondolatmenet jelentős leegyszerűsítéseket tartalmaz, a jegybankárok sokkal több tényezőt vesznek figyelembe a döntéseik meghozatalakor. A végső ítéletet azonban a piacok mondják ki, és most a többség szerint le van maradva a hazai jegybank a ciklusban. A világban nálunk az egyik legnagyobb a különbség a rövid kamatok (gyakorlatilag 0%) és az infláció (3,7%) között, ami a forint árfolyamára már jó ideje gyengítő hatással van. A gyengülő árfolyam pedig tovább nehezíti az inflációs cél elérését.
[poll id=”36″]
Loading...