ebben a jelentős ingadozásokkal teli befektetői környezetben kiemelten fontos a jó stratégia, de nézzük meg, vajon mi is lehet az.
„A tőzsde egy eszköz, a pénz eljuttatására a türelmetlenektől, a türelmesek felé” Warren Buffett
Reggelente munkába menet, az M3 autópálya bevezető szakaszát használom a Budapestre történő bejutáshoz, ahogy azt több ezer sorstársam is. Mindenki igyekszik valahova és a lehető leggyorsabban szeretné letudni ezt a körülbelül 7 kilométeres szakaszt. A reggeli csúcsforgalomban viszont ez korántsem annyira könnyű, ugyanis a három rendelkezésre álló sáv, teljes hosszában, egymás után araszoló autókkal van tele.
Hatékonyságra törekvő emberként, nem szeretek beletörődni abba, hogy a körülményeim áldozata legyek, ezért elhatároztam, hogy megpróbálok gyorsítani ezen a szakaszon.
Elkezdtem hát megfigyelni, hogy az út egyes részein melyik sáv a nyerő, melyiken lehet a leggyorsabban haladni. Pár hét és rengeteg tapasztalat után, neki is álltam felhasználni a szerzett tudást.
Mit jelentett ez a gyakorlatban?
Az első 1-2 kilométert a középső sávban tettem meg, majd lehajtottam egy benzinkúthoz, hogy onnan soroljak vissza a külső sávba. Azután a belső sáv következett, szintén 1-2 kilométer hosszan. Ezt követően már a középsőben kellett haladnom, de csak körülbelül 400 métert, majd újból egy benzinkút segített az előbbre jutásban, a külső sávban. A végén pedig két sávot is kellett váltanom, hogy újra a belsőbe kerüljek, mielőtt (szintén két sávválással) ismét a külsőbe soroltam.
Ezt nem csak leírni és felfogni nehéz, de minden reggel átélni is az volt. Kárpótolt viszont az érzés, hogy nagyon okosan kitaláltam és megvalósítottam, amit elterveztem.
Egy-két hónapig ez így is ment, viszont egy napon furcsa dolgot tapasztaltam. A bevezető szakasz elején megelőztem egy kukásautót, majd elkezdtem a szokásos szlalom-bajnokságomat. Amikor viszont a versenypályának használt szakasz végéhez értem, legnagyobb meglepetésemre pont az előző kukásautó döcögött mellettem. Ő valószínűleg nem követte az én módszeremet, csupán szépen, komótosan haladt a középső sávban.
Az előző történetemben nagyon sok a hasonlóság ahhoz, hogy ha befektetőként a piaci ingadozások közben úgy próbálunk előbbre jutni, hogy folyamatosan ki- és beugrálunk a piacra.
Pályám során számtalan esettel találkoztam, amikor egyes befektetők úgy gondolták, hogy érzik a piacot, tudják mikor kell venni, eladni és hozamot realizálni. Aztán utólag persze szinte mindig be kell látni, hogy sajnos nem tudják. Senki sem tudja. A profi befektetők is (saját bevallásuk szerint) körülbelül ugyanannyiszor találják el a piaci mozgásokat, ahányszor nem. És ez az állítás a kereskedési algoritmusok, a mesterséges intelligencia elterjedésével és fejlődésével, egyre inkább igaz lesz.
Hosszú távon, nem sok különbség van a között, hogy próbáljuk mindig kihasználni a rövid távú trendeket, pillanatnyi tőzsdei mozgásokat, vagy éppenséggel kialakítunk egy hatékony portfóliót, egy stratégiát, és ahhoz ragaszkodunk, vagyis a forgalommal együtt, haladunk a középső sávban.
A jó portfóliót onnan lehet felismerni, hogy illeszkedik a saját habitusunkhoz, kockázati étvágyunkhoz, a benne lévő kötvény- és részvény eszközök pedig hosszútávon megfelelő reálhozamot tudnak számunkra biztosítani.
Mindez viszont csak úgy lehetséges, ha folyamatosan és okosan befektetve tartjuk a pénzünket és egy-egy nagyobb piaci mozgás után, nem a partvonalon állva várjuk, hogy eltaláljuk a megfelelő beszállási pontot.
4,00 (4 szavazat)
Loading...