A brit népszavazás után tandemben ugrik a politikai és a piaci bizonytalanság. Mint az ismeretes, június 23-án a britek 52%-kal, 43 éves tagság után megszavazták kilépésüket az Európai Unióból. Egyelőre elég nagy öngólnak tűnik az eredmény; Nagy-Britannia világpiaci jelentősége töredékére eshet vissza, a skótok és az észak-írek is elszakadhatnak a következő években.
A brit helyzet elindíthat egy olyan folyamatot az Unión belül, mely megerősítheti az elszakadáspárti politikai erőket, növelve a politikai bizonytalanságot Európa-szerte, melyek kihathatnak a gazdaságra. Az, hogy ez az erősödés mennyire átmeneti vagy tartós jellegű, az az Unió Brexitre adott válaszától (is) függ.
A világ túloldalán, az Egyesült Államokban is egy olyan helyzet áll fenn, mely által növekedhetnek a politika bizonytalanságok. A rendszerellenes Trump győzelme esetén egy olyan erő kerülhet hatalomra, mely szembemenne az eddig játékszabályokkal. Potenciális győzelme valószínűleg piaci sokkot eredményezne, és előreláthatatlan bizonytalanságot jelentene.
mi a következménye a politikai bizonytalanságnak?
Mindenekelőtt növekszik az árfolyam-ingadozás, csökken a beruházási hajlandóság olyan ágazatokban (pl. egészségügy, infrastruktúra), melyek szorosan kötődnek a gazdaságpolitikához. A bizonytalan környezet negatívan hathat a piacok egészére, csökkentheti a termelést és a foglalkoztatottságot is.
Ezt a politikai bizonytalanságot ragadja meg az EPU-index (economic policy uncertainty). Jól látható, hogy Európában az elmúlt években még sosem vett fel olyan magas értéket, mint az utóbbi időben. Ha az index mellé illesztjük az európai piac volatilitását mérő indexet (VSTOXX), akkor azt látjuk, hogy a kettő között erős kapcsolat mutatkozik. A politikai bizonytalanság csökkentése tehát nélkülözhetetlen a kiszámítható piacokhoz Európában. A jövő zenéje, hogy ezzel mit tud kezdeni az Unió.
Loading...