A Glasgow-i klímacsúcs befejezését követően elindultak az értékelések, hogy akkor végül is miről döntöttek és ez mennyire kötelező, vagy csak ajánlás az országok számára.
Az ma már nem képezi vita tárgyát, hogy a globális felmelegedést elsősorban az üvegházhatású gázok (döntően a széndioxid) kibocsátásával mi magunk okozzuk.
Az ipari forradalom kezdete óta rengeteg fosszilis energiahordozót, szenet, olajat és gázt égetünk el. Az előbbi három közül a szén okozza a legnagyobb szennyezést. Ugyanakkor az olajban szegényebb országoknak jelentős szénkészleteik vannak, ráadásul a szénkészletek akár további 130 évre is elegendőek lennének. Kína és India jelenleg a legnagyobb szénkitermelő országok, akik a növekvő energia igényüket ezzel az anyaggal tudják pótolni.
Miképpen szorulhat vissza a szénkitermelés?
1. támogatások csökkentése
Sok országban az import energiahordozótól való függés csökkentése miatt a helyi széntermelést államilag támogatják. Ezzel a kevésbé hatékony kitermelést is mesterségesen fenn tudják tartani. Hasznosabb lenne az ilyen célra szánt állami pénzeket az alternatív energia fejlesztések támogatására fordítani. A klímacsúcs dokumentuma a “változatlan formában történő szénalapú energiatermelés és a fosszilis energiahordozók nem hatékony támogatásának kivezetésére” szólítja fel az aláíró országokat.
2. alternatív energetikai beruházások
A klímacsúcson a fejlett országok ígéretet tettek arra, hogy növelik a feltörekvő országoknak nyújtott támogatások mértékét, és ebből a támogatásból lenne lehetősége a feltörekvő országoknak az alternatív energetikába való befektetésre. Ahogy az új alternatív energia kapacitások bekapcsolódnának az energiatermelésbe, úgy nyílna mód a hagyományos szénkitermelés csökkentésére is.
3. a szénbányászat tőkevonzó képessége csökken
Amennyiben az országok elkötelezik magukat a szénkitermelési volumen csökkenése mellett, akkor a szénbányászat elveszti az üzleti attraktivitását. Egy várhatóan csökkenő volumenű kitermelés, romló bevételi és profit számokkal nem kelti fel a befektetők érdeklődését. Ráadásul az intézményi befektetők végső ügyfelei, a nyugdíj- és a befektetési alapok magánszemély tulajdonosai is egyre inkább odafigyelhetnek arra, hogy mibe fektetik a pénzüket.
Fenntartható, ESG befektetések,
A fenntartható, felelős befektetések, – vagy ahogy sokan ismerik őket az ESG befektetések – döntő részének egyik legfontosabb célkitűzése a klímaváltozás káros hatásainak mérséklése. Ennek keretében az ilyen befektetések többsége már évek óta kizárja a fosszilis energiahordozók kitermelésével foglalkozó cégeket a lehetséges befektetései közül. Ahogy növekszik a fenntartható, felelős befektetésekben kezelt vagyon, úgy csökken a fosszilis energiahordozók kitermelésébe fektethető új tőke mennyisége is. Lehet, hogy a mostani klímacsúcson nem sikerült áttörést elérni a szén és más fosszilis energiahordozókra vonatkozó vállalások terén, de a jég megtört és bízom benne, hogy az elkövetkező években egyre komolyabb állami vállalások születhetnek meg ezen a téren. Az állami vállalások hatásait pedig felerősíthetik az intézményi befektetők és a mögöttük álló magánszemélyek döntései, akik a befektetéseikkel „szavazhatnak” a fosszilis energiahordozók visszaszorítására.