Novemberben rengeteget hallottunk a magyar államadósság minősítéséről – megszólalt a Fitch, majd a Moody’s is. Annyi szó esett róla, hogy az az érzésem, lassan már nem látjuk a fától az erdőt…
fától az erdőt?
Jó tíz évvel ezelőtt sok szó esett az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumrendszernek (fa) való megfelelésről, ennek mikorjáról. Ugyanakkor túl kevés szó esett arról, hogy a kritériumok a számokon túl összességében milyen képet rajzolnak ki (erdő): stabil, kiszámítható, fenntartható közpénzügyek. Talán többet kellett volna erre a kívánatos összképre fókuszálni és kevésbe a statisztikai mutatókra, és akkor jobb eséllyel jutottunk volna be az eurózónába.
Most is a hitelminősítésről beszélünk (fa): melyik minősítő adja meg elsőként a befektetésre ajánlott szintet? Mikor, mi lehet az az intézkedés, ami meggyőzi őket? Ha nem akarunk ugyanabba a hibába esni, akkor most már tényleg az összképre kelleni figyelni, kevésbé önmagában a hitelminősítésre. A kívánatos összképet (erdő) legjobban a már-már közhelyes megfogalmazással lehet leírni: jogbiztonság, kiszámítható gazdasági környezet, stabil költségvetés, befektetőbarát, átlátható adórendszer. Ezt halljuk a magyar gazdaság legnagyobb befektetőit képviselő Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarától is.
hol van a csapda?
Az utóbbiakat összefoglalóan az intézményrendszer minőségének szokták nevezni. És itt jön be a csapda: a közgazdászok használnak egy fogalmat – „middle income trap”, azaz a közepes jövedelmi csapda. Ez annyit jelent, hogy sok országnak van esélye fejlődni és eljutni egy bizonyos jóléti szintig (ezt nagyjából 12 000 dollár egy főre jutó GDP körül állapítják meg) gyenge, vagy közepes minőségű intézményekkel. Viszont ezen a közepes jövedelmi szinten már van egy csapda, amin nagyon nehéz – különösen tartósan – túljutni. Csak azok a gazdaságok ugorják ezt meg, akik a nagy képre, az intézményrendszer minőségére is figyelmet fordítanak.
feltörekvő piacok
Közép-Kelet Európa feltörekvő piacai a tíz évvel ezelőtti EU csatlakozási hullám óta szó szerint feltörekvők: a cél, hogy felzárkózzanak az EU régebbi tagországaihoz, amelyek gazdaságilag jóval fejlettebbek. Befektetőként azt a kérdést kell feltennünk, hogy ebben a nagy versenyfutásban a régióból Magyarország (11 888 dollár GDP/fő), vagy bármelyik másik ország milyen eséllyel tudja megugrani a „middle income trap”-et, hiszen ezek tudnak nagyobb eséllyel tartósan magas gazdasági növekedést produkálni. Jó példák lehetnek a csehek, a szlovákok, vagy a balti országok, nagy hajrázó még Románia, és tőzsdei árfolyamok alapján éppen a csapdával küszködik Lengyelország. Ezeket is figyelembe véve, befektetői szemmel most a régióban a cseh gazdaságról tudom elhinni, hogy a „middle income trap” szintje felett tudnak maradni (14 945 dollár GDP/fő), illetve Romániáról (6 196 dollár GDP/fő), hogy jó eséllyel fut neki. De önző módon a magyar gazdaságnak szorítok legjobban!
Loading...